Ez mennyire normális?

Néha mikor nemtetszésem

fejezem ki a dolgok iránt, nem tudom jogos-e, vagy csak túlreagálom.

A barátom túl szoros kapcsolatban van a családjával, ami szerintem

már beteges. 35 éves, és minden àldott este arról szól hogy csoportos beszélgetést tartanak vagy 1 órán át a szüleivel meg a két hugával. Anyukájával különösen nagyon szoros a kapcsolat, bármit mond a nő, barátom issza a szavait és úgy bámul rá mint egy kiskutya…az az etalon amit az anyukája mond, mintha valami elcseszett szentírás lenne. Ami még ront a helyzeten, az egyik huga alkohol és drogproblémákkal küzd, és párom olyan szinten magára veszi az apaszerepet, bármi van, ugrál neki és ha éppen szét van csapva, nàla alszik és van hogy egy teljes napig nem beszélünk ilyenkor, mintha én teljesen el lennék felejtve. 6 éve vagyunk együtt és nem képes velem elköteleződni, eszembe jutott hogy mi van ha azért nem, mert ennyire a családjának él és ők az első neki, ezért velem el se tudja képzelni hogy külön családot alapítson?..szerintetek jogosak az aggályaim vagy én nem értelmezem jól a helyzetet?