Mit csináljak, ha 17-18 évesek vagyunk, de a barátom családja egyre többet beszél az eljegyzésünkről?

(nem, nem vagyunk c.gányok, vagy romák)

2 éve vagyunk együtt, mind a kettőnk családja úgy áll ehhez, hogy a szerelem az szerelem, mindegy az életkor. Szóval sosem voltunk tiltva egymástól, vagy olyan sem volt, hogy ő ne jöhetett volna hozzánk, én hozzájuk. Nyaralni is járunk a másik családjával. Szeretem, de nekem korai még arról beszélni, hogy mikor lesz eljegyzés, meg esküvő... Meg hogy hány gyereket akarunk. Hát abban sem vagyok még biztos, hogy akarok-e egyáltalán gyereket.

De ma volt a ballagása, utána volt családi ebéd. Nagy a családja, voltak családbarátok is, szóval sokan voltunk. Mondta ott az anyukája, hogy még egy diplomaosztót és utána egy esküvőt bevállal, de több szervezés már nem hiányzik neki, mert mire minden úgy lett, ahogy tervezte, kigondolta, beleőszült. Erre az egyik nagybátyja viccesen megszólalt, hogy na és ki tudja, hogy nem-e az esküvő lesz előbb?! Utána ez volt a téma, meg hogy próbáljam fel az anyukájának az eljegyzésé gyűrűjét és nem mutattam, de annyira kényelmetlenül éreztem magam ettől a témától. Szalagavatón táncolhattam vele (még nem vagyok végzős). Ugye fehér ruha stb. Ott a szüleimmel kezdték el beszélni, hogy remélik pár év múlva már az esküvőnkön fogunk így táncolni majd.

A barátom kapott egy lakást, elvitt megmutatni, hogy még milyen változtatások lesznek, hogy áll most. És adott egy saját kulcsot, mint évfordulós ajándék...

Most volt a születésnapom, egy gyűrűt kaptam tőle. Nem jegygyűrű, a formája sem olyan, de erre a típusra, ettől a márkától régóta vágytam. Jöttek a poénok a barátaitól, hogy jaj máris eljegyzés és mondta, hogy ez MÉG nem az, de lesz majd olyan is.

Közben én meg mással is jól érzem magam, de ezt ne úgy értsétek, hogy megcsalom vagy bármi. Csak van valaki, akivel az utóbbi időben többet beszélgetek, voltunk párszor kutyát sétáltatni, sütizni. És nem hagynám el miatta a barátomat, meg nem is érzek iránta "olyasmit", csak emiatt eszembe jutott, hogy nem biztos, hogy olyan lesz az életem, ahogyan 14-15 évesen elgondoltam.