Nem durva kicsit hogy így nézegetnek?

Ahogy a 7-es mondja, felesleges nézegetni, mert nem változtat semmin. Valószínűleg ezt ők is tudják, csak egyszerűen kényszert éreznek rá, hogy amikor megtehetik, a saját szemükkel meggyőződjenek róla, hogy megvagy. Gondolom mikor munkába vagy máshová mész, akkor nem csekkolgatnak, ennyire ők is tudják, hogy mi a normális. De otthon csak át kell pillantani az üvegen, és igen, ez megszokás, kényszeres mint a körömrágás. Addig nem fognak tudni leállni róla, amíg nem gördítesz elé fizikai akadályt. Mondjuk így:

"Szia anya, nézd, vettem öntapadós tapétát. Tudom, hogy aggaszt titeket a betegségem, de ti is tudjátok, hogy minden kezelést megkapok, és ennél úgysem tudtok többet tenni, akármi történik. Nekem viszont ez az egész természetes, mert így születtem, így élek mióta az eszemet tudom, és amennyire lehet, átlagos és normális életet szeretnék élni, mondjuk olyat, amiben a szüleim nem ellenőrizgetik alvás közben és más váratlan pillanatokban, hogy élek-e még. Nagyon zavar, és tudom hogy ti is tudjátok, és nem akartok nekem kellemetlenséget okozni, ezért szaladtok el az ablakból, mikor észreveszem. De leszokni úgysem tudtok róla, meg az is zavar, hogy tudom, hogy olyankor is nézegethettek, mikor nem látom. Ezért hogy megkönnyítsem a dolgot nektek és magamnak is, ezt most felragasztom az ajtóüvegre, oké?"

Ne fogadj el más választ, csak az "oké"-t. És belülről ragaszd fel, különben még elkezdik felhajtogatni a sarkát, hogy ott kukucskáljanak.