Miért nem akart eddig még elvenni?

Mert anélkül is mindent megkap tőled.

Ha ennyire feszélyez, akkor beszéld meg vele. Elsőre csak ezt tisztázd vele: vagyis, hogy neked nem tetszik ez a helyzet, rosszul érzed magad így - és gondolkozzon, mit szeretne tenni.

Mert nem áll érdekében, hogy változtasson, neki így is jó minden, ahogy van. Vagy nem tudja, mennyire fontos ez Neked, vagy nem törődik a Te igényeiddel.

De ha közlöd vele, mit szeretnél és úgy "ráveszi magát" az esküvőre, tudd, hogy az feleannyira nem lesz romantikus, mintha magától letérdelt volna előtted mondjuk az utcán... Vannak dolgok, amik sajnos akkor igaziak, ha maguktól jönnek.

Csak így meg ugye Neked nem jó, hogy sóvárogsz, és úgy érzed, nem vesz elég komolyan...

De lehet, hogy attól nagyon szeret Téged, és valóban veled szeretne lenni, csak valamiért fél az esküvőtől. Talán általánosság szintjén kellene felvetned a kérdést, és beszélgetni az ezzel kapcsolatos érzéseiről.

Saját tapasztalatom, amit fentebb már írtak: ha 8 év nem volt elég neki ahhoz, hogy elvegyen, akkor ezután sem fog elvenni, mert valószínűleg minden jó neki úgy, ahogy most van. Valószínűleg beleestél abba a hibába, hogy úgy viselkedsz, mintha a felesége lennél: főzöl-mosol-takarítasz rá, elviseled a hülyeségeit, és próbálsz megértő, rendes élettárs lenni, aki nem kér soha semmit, akinek nincsenek igényei, aki nem mászik rá a pasira, aki elég szabadságot enged...

Én is ilyen voltam sokáig, és a jutalmam az lett, hogy a férjjelöltem elhagyott egy másik csajért, aki nem volt rest teherbe esni tőle, majd megzsarolni, hogy ha nem veszi feleségül és nem hagy el engem, akkor nem láthatja a gyereket, hogy hatalmas botrányt csap, hogy ingét-gatyáját elperli tőle gyerektartás címén, merthogy őt szégyenbe hozta. Ugye, milyen hülye voltam? A végsőkig ragaszkodtam egy ilyen emberhez, aki gátlástalanul megcsalt, és akinek soha semmi nem volt elég jó, amit csináltam. A kaja sosem volt elég finom, pedig eddig mindenki csak dicsérte a főztöm, a lakás sosem volt elég tiszta, én sosem voltam hozzá elég kedves... Pedig csak arról volt szó, hogy túl jó voltam hozzá, nem használtam ki, mert azt hittem, a jók mindig megkapják jutalmukat, ahogy a mesékben van. Nekem ez a jutalom egy jegygyűrű lett volna. Erre mi történik: egy büdös kis k-va egy hónap után felcsináltatja magát, és három hónap alatt elérte azt, amit nekem három év alatt sem sikerült: hogy -né lehessen. Más kérdés, hogy ők azóta már nincsenek együtt...

Ahogy kilábaltam a szerelmi bánatból, tanultam a hülyeségemből, és megacéloztam a lelkem. Elhatároztam, hogy nem engedem magam kihasználni többé. Amikor találkoztam az azóta már férjemmel, konkrét ajánlatot tettem neki: megmondtam neki, hogy ha ne komolyak a szándékai, inkább még az elején hagyjuk az egészet, mert én többé nem fogom eljátszani a korábbi történetet. Csak akkor költöztem hozzá, mikor eljegyeztük egymást, és kijelentettem, hogy én kizárólag házasságba vagyok hajlandó gyereket szülni. Ha nem hajlandó záros határidőn belül elvenni, akkor kalap-kabát: én nem vagyok kíváncsi többé hitegető léhűtőkre. Ez hatott: három éve élünk boldog, harmonikus házasságban, a férjem szeret, becsül, és a csillagokat is lehozná értem az égről. Tehát a tervem sikerült. Remélem, kedves kérdező, neked is hasznodra lesz ez a kis történet. :)

Utolsó válaszoló, nekem nagyon tetszett a sikersztorid:)

olyan jó ilyeneket olvasni, nagyon okosan csináltad. én is pontosan ez amitől félek: hogy házasságban, gyerekben gondolkodom már egy kapcsolat elején is, és attól félek, mi lesz ha élünk-éldegélünk, de a pasi csak nem hajlandó tovább lépni annál, hogy elvagyogatunk papír nélkül.

nemrég szakítottunk a barátommal, nekem ő volt az első hoszabb komolyabb kapcsolatom, ahol felmerült a házasság és a gyerek gondolata is. de hát vége lett amit rettentően sajnálok, de nem lehet és nem is akarom visszacsinálni. sztem minden nőnek szüksége van a házasság biztonságot adó szentélyére. amióta szétmentünk a barátommal, egyfolytában ezen jár az agyam, hogy hol lelek olyan pasit, aki elvesz, nemcsak ara vagyok jó amit leírtatok többen is, hogy főzzek mossak rá, csillogjon a lakás. félek, hogy kifutok az időből, mert én is zsákbamacskákat húzok, akikre rápazarlok több évet, és nemhogy nem vezs el, de majd jól ott is hagy:( pedig amúgy elég fiatal vagyok, huszonéveim elejét járom, de mégis gyötör a kétely, hogy sose találok rá az igazira.

de ez az ultimátumos megoldás nagyon jó ötlet! én is kinőttem már a bulizásból, nem vadkapcsolatot szeretnék, hanem családot, ami biztonságot ad.

Minden jót nektek, Boldog Új Évet.

Azért, ha ultimátumot adsz neki, azt előtte gondold meg:

előfordulhat, hogy megromlik a viszonyotok - esetleg ott is hagy erre. Ha felkészültél erre az eshetőségre is, csak akkor adj neki ultimátumot.

De még akkor se erőszakosan. Lássa, hogy határozott vagy - de nem erőszakos.