Személyiségzavaros családtagokkal minimalizálni a kapcsolattartást?

Mindkét női családtagom diagnosztizált személyiségzavaros, anyám histronikus (jól írom?) vele beszélek minimálisan bár nemigen érti meg a gondolkodásmódomat ezért csak felszínesen beszélek vele. A nővérem diagnosztizált borderline, vele abszolút nem beszélek, két ünnep közt találkoztunk mikor elutaztam anyámhoz. Nekem is vannak mentális problémáim és nehezen viselem még a "normális" (van ilyen egyáltalán?) emberek társsaságát is. Talán apám a legmegértőbb, enyhén de kötődöm minden családtagomhoz, kivéve a nővéremhez, egyszerűen nem tudok hozzá kötődni. Fiatalabb koromban többször piszkált hülyeségekkel, hogy miért nincs társsasági életem stb, nem mintha belelátott volna az életembe. Ő az a tipikus diszkózós, bulizós nagy társsaságos valaki akinek mindig volt valami pasija. Én jobb szeretek magam lenni, az ilyen dolgok nem boldogítanak mint amik őt. Olyan messze költöztem a megyéből ahol felnőttem amennyire csak lehetett mert rengeteg rossz emlék köt oda. 22/f