Miért engedik meg a gyereknek azt amit a szülő megtilt?

Nyilván a szülő részéről is kell némi rugalmasság, de azért homlokegyenest nem kéne szembe menni a szülő elképzelésével.

A tévénézésről nekem az a véleményem, hogy ebben benne van az is (ha minden érintett tagadja, akkor is!), hogy a nagyszülőknek már fárasztó órákon át ugrálni a gyerek körül. Ha nézi a tévét, akkor csak ülni kell mellette. Igaz, akkor is csak ülni és beszélni kéne, ha mesét olvasnának neki. Bár órákon át az is rendkívül fárasztó lenne, meg a gyereket se kötné le.

Evésben minden nagymama mániás és azt akarja, hogy NÁLA sokat és jóízűen egyen a gyerek. Na, édességgel a legkönnyebb ezt elérni. :-) Szóval itt is a könnyebbik megoldás választását látom.

A "csak a mamával érzed jól magad" meg szimplán a saját fontosságának hangsúlyozása. Sok embernek van erre szüksége, bár nem vall egészséges lélekre, ezt aláírom.

Azért, ha egy hétnél gyakrabban nincs a mamával szülője nélkül, akkor nem hinném, hogy bármilyen rossz szokásra rá tudja nevelni.

Nem ez az első kérdésed... Nem unod?

Egyébként ez a nagyszülő "dolga", elkényezteti a gyereket

Fektess le szabályokat, ha ennyire nem bírod elviselni

A tévé az nem új dolog, már én is egész nap a Minimax előtt ültem nagyszüleimnél. A tizediken laktak egy panelban, és az ő idejükben még nem volt divat játszani a gyerekkel. Vittek sokszor prgramokra is, de ha csak náluk voltam, akkor más szórakozást nem nagyon tudtak nyújtani. Anyám meg örült, hogy elvállaltak, úgyhogy benyelte a tévét, otthon úgysem volt.

A csoki szerintem olyan, hogy legalább megtanulja. És a nagyszülőnek sem buli a hasfájós, hányós gyerekkel lenni, úgyhogy ez egy kölcsönös lecke lehet nekik is, a gyereknek is. Egyszer elrontja a hasát a sok csokival, ha van esze legközelebb mértéket tart.

Nyilván a szülő ellen hangolni a gyerket elég felháborító.

Szóval én árnyaltabban látom a dolgot, szerintem semmi baja nem lesz attól a gyereknek, ha egyszer-egyszer kevésbé van szigorúan fogva. Ugyanakkor olyanokat is szoktam itt olvasni, hogy allergiás, ételérzékeny gyereknek adnak olyan édességet, amit nem ehetne mert nem hiszik el hogy az. Ezzel a veszélyeztetéssel abszolút nem értek egyet, és tiltanám. De ha egy amúgy egészséges gyerek egyszer elrontja a hasát a sok csokival, na bumm. Viszont az sem jó szerintem, ha az anyuka mindent beszabályoz a nagyszülőnek.

Mert szeretethiányosak ezek a felnőttek, meg önbizalomhiányosak. És úgy vannak, hogy a gyerekek még tudnak őszintén, tisztán szeretni, és akkor a gyerekekből szeretnék azt a szeretetet "kicsikarni" ,amire úgy érzik, szükségük van. MEg pl, ha engedékenyebbek, úgy érzik, több szeretetet kapnak, ezért írják fölül ezeket a szülői kikötéseket. A pici egójuk fontosabb nekik saját maguknak, mint amit a szülő kért; mert ha ő vigyáz a gyerekre, kihasználja az alkalmat , hogy szeretetet gyűjtsön be, minél többet. És ha nincs ott a szülő, akkor úgyse tud mit tenni ellene, ha meg szükség van, hogy más vigyázzon rá, akkor úgyis ott fogja hagyni nála megint. Szóval,rettentő szeretetéhesek az emberek, és azért, a több szeretetért halmozza el őt csokival. Meg pl az az ember így, ettől érzi, hogy ő fontos valakinek;mert különben neki nagyon kicsi az önértékelése. Szóval szeretethiányból, önbizalomhiányból fakad, hogy nagyonjófej akar lenni a gyerekkel, mert akkor azt gondolja, a gyerek majd imádni fogja, és mindig vele akar majd lenni sokat; és akkor minél több szeretetet gyűjthet be tőle. Tehát lényegében mondjuk valamilyen szinten használja a gyereket arra, hogy szeretet kapjon. Tehát egy eszköz a saját egójának növelésére, hogy ha csak átmenetileg is, amíg ő vigyáz rá, ez egy kisérlet arra, hogy stabilizálni próbálja a saját önbizalmat. Hogy valakinek ő fontos, valakinek ő értékes; mert önmagában ő nem tudja értékelni saját magát. Lehet, hogy csak annyi, hogy ő egy szürke kisegérnek gondolja magát, meg unalmasnak, érdektelennek, hogy úgyse néznek felé, ha nem muszáj; értéktelennek, stb.

|

Másik, eszembe jutott egy ilyen, hgoy nemtom, valamibe mamám belekötött, és akkor anyám lecs3szte mamámat, hogy mit kötekszik velem; erre mamám azt mondta "nevelek"; erre anyám lekiabálta, kiosztotta, hgoy mit nevel, neki nagymamaként semmi más dolga nem lenne, minthogy elkényeztessen minket- nem ez a szó volt, másik kifejezés, de szinonima, szal ez volt a lényege.

Gyerekkoromban nyaranta sokat voltunk a húgommal nagyszülőknél. 300 km-re laktak, így a napi-heti odarohangálás nem volt megoldható.

Semmilyen "használati utasítást" nem mellékeltek hozzánk a szüleink (igaz, nem volt semmi nyavalyánk) és boldogok voltak, hogy ott lehettünk, sápkóros városi gyerekként.

Ettük amit a mama főzött, hétvégén mindig volt sütemény is, esős-szeles időben délután néztük a tévét az esti meséig, egyébként a környékbeli gyerekekkel bandáztunk. Augusztus végén kicsattanó egészségben, napsütötte bőrrel hazamentünk, miközben épelméjű gyerekként felfogtuk, hogy mások otthon a szabályok mint a mamánál és alkalmazkodtunk is hozzájuk.

Egyik oldalon sem kerítettek nagy feneket nekünk, mégis tudtuk, hogy mindenütt mérhetetlenül szeretnek minket.

És egy gyereknek EZ a lényeg!

A nagymamák szinte minden esetben engedékenyebbek, mint a szülők! 31 éves leszek, de nálunk is ez volt!

A nagymamáim mindig körbe ugráltak minket, tele tömtek sütikkel, édességekkel.

Ráadásul, az egyik mamától el szoktam menni haverokkal ide - oda csavarogni már 15 évesen. Mindig ezt mondta: "Csak ne csinálj hülyeséget fiam és időben gyere haza!".

A nagyszülők kellenek a gyerekeknek! A szülők is pihennek és a gyerekek is kikapcsolódnak, kimozdulnak otthonról. Arról nem is beszélve, hogy a nagyszülők is unokázhatnak.

Amiket leírtál, nem egetverően súlyos problémák.