fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Egy normális kapcsolat hol...

Egy normális kapcsolat hol tart 2-3 hónap után?

Figyelt kérdés
Közel 3 hónapja vagyunk együtt a barátommal,aki munkamániás,nagyon elfoglalt, valóban rengeteg dolga van,ideje magára,rám,a környezetére szinte semmi. Tisztában van a problémával és hogy így mindenkit elveszít,de úgy érzi mókuskerékben van. Látom a törekvést rajta,hogy amikor tud, velem van,nincs olyan nap,hogy ne jönne el értem,hogy legalább együtt ebédeljünk,de ebben kb. ki is merül a napi találkozásunk,ebéd közben is hívogatják, állandóan rohan. Mondja,és érzem is,hogy szeret,ha szóba hozom,hogy keveset van velem,mindezt drága ajándékokkal próbálja kompenzálni. Mióta együtt vagyunk nem aludtunk még együtt,mert neki a hét, 7 napból áll munka szempontjából,hajnali 5kor kel,és éjfélig képes dolgozni.Persze megértem, büszke vagyok rá,csak néha többre vágyom. Szeretem,elhagyni nem akarom,de várható bármiféle változás? Fogalmam sincs mit remélhetek...
2010. okt. 16. 13:12
 1/8 anonim ***** válasza:
84%
Nem lehet, hogy csak a munkába menekül? Nehéz elképzelni, hogy nincs semmi szabadideje. Rövid távon még csak mehet, de hosszú távon szerintem semmiképpen.
2010. okt. 16. 13:19
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/8 anonim ***** válasza:
71%

Az,hogy hol tart egy kapcsolat ennyi idő után, az két emberne múlik, nem lehet általánosítani. Én nem bírnám ki azt, amit te. Ha valaki szeret valaki nem hanyagolja el. Ha tudta,hogy sokat dolgozik,miért kellett neki valaki?

Ne remélj semmi jót ettől a kapcsolattól! Gondolj bele mi lenne ha gyerekeitek is lennének? Bár a kort nem írtad. Nem is látná őket,a gyerkőcök meg nem tudják,ki az apjuk.

2010. okt. 16. 13:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/8 anonim ***** válasza:
71%
Nem tudom mennyi idősek vagytok, ha fiatal, akkor lehet, azért hajt ennyire, hogy megalapozza a jövőt (lakás, vállalkozás, akármi), ha idősebb, akkor ez már egy kialakult életforma, amin már nem változtat.
2010. okt. 16. 13:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/8 anonim ***** válasza:
56%
Csak akkor maradj mellete, ha hosszú távon ezt képes vagy elviselni ezt. Én is ilyen vagyok, hogy a hét hétnapból áll a nap pedig 24 órából. Ellehet döteni, hogy mi a fontos, az hogy marha jól érezem magam de bizonytalan legyen a megélhetés / életszín vonal, vagy pedig az, hogy még néhány évig sokat dolgozak nagyon de útána élvezem ennek a munkánka a gyümölcsét és 35-40éves korom útán már csak akkor és annyit kelljen dolgozni amikor és amenyit akkarok. Ezt nagyon kevesen fogadják el, szerencsére a mostani párom is hasonló életvitelt él mint én csak egy más munka területen, így ezt jól kezeljük, bár mi már 2éve együt vagyunk, de egy huzzamban még nem tölttünk együt egy hetet. Visszont van mindkettönknek van saját háza autója, tartaléka, és vállalkozzása ami jól müködik. Mi azt tervezük, hogy még kb. 5év van evvel az életvitelel és útána gyerekek és nyugodt élet, egy másik országban, és itt pedig a vállalkozássaink már eltartanak minket.
2010. okt. 16. 13:46
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/8 anonim ***** válasza:
56%

figyelj, szerintem tudtad ezt, hogy milyen munkája van már kapcsolatotok elején. Nem hiszem, hogy 2-3 hónap után ezt fel fogja adni. Az hogy nem aludtatok együtt, az szeritnem nembaj ennyi idő után. hány évesek vagytok amúgy?

s ha minden nap találkoztok, az már egy jó dolog, van aki hetente kéthetente egyszer látja a párját... szóval örülj annak ami van... egy idő után biztos lesz változás, de ahhoz el kell telnie egy időnek, én úgy gondolom.

2010. okt. 16. 13:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/8 anonim ***** válasza:
Én ugyanilyen szitációban voltam. Mentegettem a másikat, hogy biztos erre gyűjt, meg arra. De mindene megvolt. Szeretett, de azt az életformát nem tudta feladni. Vége is lett. Ennek már 5 éve. Nincs senkije, mert ezt senki nem bírta ki mellette.
2010. okt. 16. 13:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 7/8 anonim ***** válasza:
56%

Mi a párommal egyetemisták vagyunk, másfél éve vagyunk együtt, méghozzá úgy, hogy mindketten versenyszerűen sportolunk, ő focizik én táncolok. Mondanom sem kell, hogy - főleg az elején, amikor még nem jöhetett szóba az egymásnál alvás, stb. - alig volt időnk egymásra, azt hiszem, két naponta egyszer együtt ebédeltünk, amúgy esélyünk sem volt, órákra kellett járnunk, plusz az edzések, rosszabb esetben még a család is bekavart, egyáltalán nem volt egyszerű, de megoldottuk. Azóta együtt élünk, eljegyzett.


A munkamániájával kapcsolatban csak annyit tudok mondani, hogy egyszer talán rájön, hogy nem áll meg akkor sem az élet, hogyha ő kikapcsolja a telefonját. Tarts ki mellette, és adj hálát az égnek hogy nem akaszkodik rád.

2010. okt. 16. 13:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/8 anonim ***** válasza:

2-3 hónap után heti 1-2 nap együttalvásnál meg mindennapi találkozásnál tartottunk (azóta eltelt pár év,együtt is lakunk)

nem normális ennyit dolgozni,én is csináltam,majdnem ráment a kapcsolatunk...volt olyasn hogy párom mondta,ha még1x megszólal a telefonom,falhoz vágja:D otthagytam azt a melót...most nyugi van,megérte...



neked tanács? nincs általános...vagy ráébreszted h neki se jó igy,vagy reménytelen,sokig ezt senki nem birja


mit dolgozik?

2010. okt. 18. 08:27
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:

Családi kapcsolatok főkategória kérdései »
Családi kapcsolatok - Egyéb kérdések kategória kérdései »




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!