Hogy lehet "kirepülni"? Semmi esélyét nem látom hogy valah menni fog.

Figyi, most még ne pánikolj!

Most az egyetem legyen az első, minél jobb diploma, és élvezd ki adiákéveket! Anyud 40 éves?? Épp ideje, hoyg magával törődjön végre! Biztasd!

Kicsit sírdogál, aztán be fog pasizni. Esetleg ő is beíratkozik egyetemre, s szerez egy jobb állást. Nagyoon fiatal.

Azt tudja anyu, hogy még nem használta ki minden államilag támogatott félévét? Hogy őrá is vonatkozik?

Fiú vagy, vagy lány?

Menj el a könyvtárba, vedd ki a "A sors mint esély - Dethlefsen, Thorwald." könyvet, olvasd el, olvastasd el anyuval. (hogy az életközép pánik ha rátör, el tudja választani a te sorsodtól) Neked is tanulságos, mint éppen kirepülőnek.

Keres más könyveket is, a felnőtté válás témában!

Anyukád legjobb évei előtt áll. Már felnevelte a gyereket, de még elég fiatal. Építhet, dolgozhat, törődhet azzal, ami neki fontos. Ha te is keresel, az ő pénze mind nála maradhat.Még sokra tud menni 60 éves koráig. Sokan csak akkor udnak kertes házba menni, de korai is lenne visszavonulnia, pörögjön még, a városi közegben!

Magadhoz venni ráérzs,,a mikor 86 éves lesz. A szomszéd néni 92, s ha kedve szottyan rpülőre ül, s kiugrik Angliába az unokákhoz.

A lányom tanárja nagyon aktív, tevékeny , színházban is dolgozik, alkot, tanít, és 70 éves. És jó bőr!!!60-nak se néz ki.

Most te csak tanulj. Ha érzelmileg felnőssz, az anyagiak követni fogják. 5-6 év alatt sok minden változik.

"én a hétvégi munkáimből összeszedem azt a két millát:)"

nem. Diplomával kereshetsz havi 120 ezret.

Ha anyud vállalja, hoyg segít, akkor eltehetsz havi 80 ezret, meg a kamat, az évi ~egy millió, két év alatt két millió, akkor is, 46 éves korára már eljuthat oda, hoyg lassan elindíthat.

Én 45 vagyok, és most akarok szülni.

Te még jobb helyzetben vagy mint én...

Én annyira de annyira elköltöznék már itthonról! De nem tehetem meg. Lakáshitelünk van,ami anyukám egész fizetését viszi,Gyesen lévő tesóm egyedülállóként kisgyerekkel. csak én és anya dolgozunk,Tesóm hiába keres nem talál melót. Vmit dob a közösbe de az édes kevés. ha én lelépnék itthonról,akkor vagy nem tudnának kifizetni semmit,vagy kaja nem lenne. Így is el vagyunk maradva állandóan számlákkal,kajára alig jut. Egyedül albiba simén meglennék a fizumból,de nem tehetem meg h itt hagyom őket a kakiba. Várom h jobb legyen a helyzet,és tudjak költözni,de nem tudok. Már vagy 1 éve erre várok. Már kezdek beleőrülni

20 évesen még bőven ráérsz. Ez csak mostanában lett "divat", hogy 18-20 évesen költözzünk el, akkor is ha nincs konfliktus a szülőkkel vagy nem munka, fősuli, egyetem miatt költöznének.

Nem olyan nagy élvezet egy 40nmes albérletben nyomorogni, azon aggódni, hogy mit fogok enni másnap, milyen pénzből javíttatom meg a tönkrement hűtőt vagy miből fizetem a nyelvvizsgámat. Tapasztalatból mondom. Ráadásul az albérlet nem kicsit pénzkidobás, mert azt a havi 30-50ezret félre lehetne tenni otthon. Akik élvezik az "önálló" életet (főleg egyetemistákra, főiskolásokra gondolok), többségében eltartott gyerekek, a szülei fizetik nekik a rezsit, az ennivalót, van kire támaszkodniuk. Így persze, hogy jól hangzik, de nem is nevezném igazi önállósulásnak.

Szerintem örülj neki, hogy anyukáddal jó a kapcsolatod és még otthon lakhatsz. Koncentrálj az egyetemre, tanulj nagyon jól (hátha kapsz ösztöndíjat), pályázhatsz pl. Erasmus programra, legyél nyitott, próbálj kapcsolatokat építeni, kitűnni a tömegből. Ha diploma után lesz egy jó állásod, máris több lehetőséged lesz, illetve biztos lesz majd párod is, akivel már könnyebb lesz tervezni a jövőt, esetleg barátnővel összeköltözni.