Hogyan kezelnéd és mit tennél, ha másfél éves baba mellett közlik, hogy gyógyíthatatlan beteg vagy és nem tudni, hogy meddig élsz?

Biztosan nem úgy élnék, mint addig. Megpróbálnám minden percemet a babámmal tölteni és tudatosan felkészíteni arra, hogy másokat minél jobban elfogadjon. Sokat legyen apával és nagymamával-nagypapával, ha vannak. Ez kettős dolog, nagyon nehéz. Minden nap megszakadna a szívem, mert tudom, hogy a másfél évesem mit csinál, ha (nagy ritkán) elmegyek otthonról pár órára és utána hazamegyek. Kb. fél órán keresztül szorítja a nyakam és puszilgat. Ez nagyon nehéz kérdés. Vannak online és telefonos lelkisegély szolgálatok, amik kifejezetten ilyen helyzetben segítenek. Mind lelkileg, mind praktikus szempontból.

Megkérdezhetem, hogy rólad van-e szó? Ha igen, nagyon sajnálom.

Segíteni kell a babának, hogy anya nélkül is tudjon teljes életet élni és rengeteg fényképet készíteni, hogy majd, ha felnő, legyen mire emlékeznie.

Elkeserednék, magamba roskadnék...teljesen kilennék akadva...de megpróbálnám összekaparni magam...

Sajnos amennyire ismerem magam ez lenne...mindennap megszakadna a szívem ha a gyerekemet és a férjemet látnám...de azt hiszem egy olyan napló jó ötlet...és hasznos is.

Remélem nem kell soha ezen gondolkodnunk...

Szoritok neked nagyon,h meggyógyulj!

Biztos a diagnozis?

Nagyon sajnállak. Biztosan egy csomó apró meglepivel készülnék gyermekemnek a következő szülinapjaira. Olyan "P.S I love you stílusban" levelekkel, történetekkel.

Ilyen dolgok miatt ellenzem a legjobban a gyermeknek az anyjára van a legnagyobb szüksége stílust. Ngyon sok időt töltenék férjemmel, családommal és gyermekemmel. Viszont szeretném látni, hogy ő elfogad másokat is, szeretném látni, hogy mások hogyan nevelik, hogy nyugodtan hagyhassam itt.

J, és mindezek ellenére bíznék, hinnék és harcolnék, sose lehet tudni hátha mégse úgy lesz, ahogy azt az orvosok mondták.