Ha valaki nárcisztikus, aki átgázol mindenen, és mindenkin, abba belejátszthat a szülői nevelés hiánya?

2-es, a szülőnek kéne odafigyelnie a gyerek rendelellenes viselkedéseire szóval igen is felelős, hogy milyen embert enged ki a nagyvilágba.

Ezt úgy hívják felelősség!

Nagyrészt igen, kinek a dolga foglalkozni otthon a gyerekkel?

Amiket felsoroltál mind kényszercselekvés, amit valami trauma feldolgozása okoz.

A gond ott kezdődik, hogy már gyerek és szülő között sincs meg a bizalom 100%-ig, ez fajul odáig, hogy a gyerek menedéket keres, rossz társaságba keveredik, hogy integrálódni tudjon stb.

Nagyon messze el vezet ez a téma, a gyerekpszichólogia az egyik legérdeksebb témakör és nagyon sok ok-okozata van, ami kivetitődik a felnőttkorra.

Leginkább a probléma, hogy itthon még mindig a szoci nevelés van, amit ők azért alkalmaztak, hogy egy viszonylag rabszolga, manipulálható népet neveljenek ki. Majd lassan ez a generáció is feloszlik és radikális változásokat vélhetünk majd felfedezni a társadalomban...

A szülői nevelés, családi háttér és minták, az élet első hat éve határozza meg a személyiségfejlődésed 90%-át, a maradék 10% az genetikai meg egyéb dolgok, veleszületett idegrendszeri állapot például.

A szülői felelősség elvitathatatlan - tudom sok szülő szeretne kibújni alóla, lerázni a felelősséget, de nem lehet. A nárcisztikus személyiségzavar oka minden esetben az eltolt nevelésben keresendő.

"A szülői nevelés, családi háttér és minták, az élet első hat éve határozza meg a személyiségfejlődésed 90%-át, a maradék 10% az genetikai meg egyéb dolgok, veleszületett idegrendszeri állapot például."

Ez alapján a testvérek totál egyforma szemelyisegek lennének.

"A szülői felelősség elvitathatatlan - tudom sok szülő szeretne kibújni alóla, lerázni a felelősséget, de nem lehet. "

A saját felelősség elvitathatatlan -tudom sok gyerek szeretne kibujni alóla, lerazni a felelősséget, de nem lehet. Legkésőbb úgy 14 évesen azért már képes az ember felismerni mi a jó és mi a rossz. Huszon-harminc évesen meg már nettó röhej arra hivatkozni, hogy azért olyan valaki amilyen, mert anyu/apu úgy nevelte. Nyilván vannak xar szülők, de az hogy valaki milyen felnőtt, az csak és kizárólag SAJAT MAGAN múlik - hacsak nem pincében volt tartva, nulla külvilági kapcsolattal, vagy értelmi fogyatékos. Ha egyik sem áll fenn, akkor a személy maga felelős azért, amilyen.

#8 ha elérte a felnőtt kort, akkor már az ő felelőssége, hogy megpróbáljon szembenézni a problémákkal és javítani önmagán. De sajnos sok mentális betegség esetén pont az önreflexió vagy az empátia képessége hiányzik, így esetleg észre sem veszik magukon a bajt, vagy csak nem zavarja őket, hogy másoknak kárt okoznak.

A testvérek nem lesznek totál egyformák, egyrészt a születési sorrend rengeteget számít, másrészt sok családi dinamikában a szülők mesterségesen kiosztják a szerepeket a gyerekeknek már pici korukban (pl. az egyik lesz az "aranygyermek", a másik a "bűnbak", a harmadikat parentifikálják, a negyediket infantilizálják stb, nézz utána ezeknek a fogalmaknak, ha nem érted, mert fontosak).

Ezek a benyomások adják a magját a gyerek egójának, személyiségének, amit utólag felnőtt korban iszonyatosan nehéz átírni. Még ha a felnövő egyénben meg is lenne a szándék a javulásra, felelősségvállalásra, sokszor alapvető eszközei hiányoznak ehhez (pl. bizalom, önbizalom, realitásérzékelés, érzelmekhez hozzáférés).

Emellett az a 10% genetika is sokat számít, ami egyrészt a gyerek külső megjelenése és veleszületett adottságai (egy szép gyerekkel máshogy bánnak az emberek, mint egy csúnyával stb) másrészt az idegrendszere, ami már magzatként elkezd úgy fejlődni, ahogy.

Szerintem szuper lenne, ha nem osztaná mindenki az észt a pszichológiáról, ha rohadtul nem ért hozzá és alapvető fogalmakkal nincs tisztában.

Azért szerintem nem ritka, hogy személyiségzavaros embereknek személyiségzavaros vagy szenvedélybeteg testvérei vannak. Legalábbis tudok rá példákat. Ha a szülő bántalmazó, általában az összes gyerek sérül, de nem biztos, hogy mindegyiknél ugyanazok a tünetek jelentkeznek. Pl. mert az egyik introvert és szorongásos lesz, a másik extrovert és agresszívan bedöngöl mindenkit a földbe ill. uralkodik a szorongásos testvérén még felnőtt korban is.

Felnőttként mindenkinek a saját felelőssége, hogy mit kezd azzal a csomaggal, amit gyerekkorából hozott. Lehet szakembertől segítséget kérni, fejlődni, egészségesebb viselkedésmintákat elsajátítani. De a személyiségzavarok többségére jellemző, hogy a betegnek nincs problématudata. Ha tönkremennek a kapcsolatai, arról mindig a másik tehet, és nem fogadja el, hogy segítségre van szüksége. A nárcisztikus is tipikusan ilyen.