Ki hogyan élte meg amikor hátat fordított a családjának?

Csodálom, hogy idáig tűrted, persze megértelek, hogy nehéz ez, mert átmentem rajts.

Én 22 évesen külföldre költöztem a férjemmel, utána évi kb. 1-2 alkalommal találkoztam anyámmal és a testvéreimmel kötelességtudatból, aztán mivel igazából semmit nem adott az életemhez a jelenlétük, csak 2 hét gyomorgörcsöt, mielőtt találkoztunk, így meg is léptem, hogy megszakítottam a kapcsolatot. Mondjuk nálunk nem volt semmi dráma, tesóimmal alapból sose kerestük egymást, anyám sem keresett soha, ha én nem, így igazából mikor már vagy 8 hónapja még egy messenger üzenetváltás se volt köztünk, mindenkit mindenhonnan letiltottam, telefonomról, faceről, mindenhonnan.

Hát ennyi. Azóta majdnem 10 év eltelt, gyerekeim vannak, nyilván ma is sokszor eszembe jut a család, ez sosem fog nyomtalanul kitörlődni, és mikor látok másokat a szerető családjukkal, az fáj, de nem tudok mit csinálni igazából, foglalkozok a saját családommal.

Féltékenykedsz teljesen fölöslegesen. Már régen nem jó a kapcsolatotok, ez persze szomorú.

De nincs visszaút. Bántottak, kihasználtak, becsaptak.

"kötelességtudatból végül elvittem az unokáit. De nekem ez nagyon megterhelés volt lelkileg" - nem kötelességed semmit sem tenned. Miért szenvedsz fölöslegesen? Még apád szerszámait se kéne tárolnod.

Házhoz jársz pofonért, kérdező. Nem elég a pszichológisnál kiönteni a lelkedet, hanem felállni a padlóról, és felnőttként átgondolni, mi a jó neked ebben. Semmi mégis az anyám, apám stb marhaságok, hanem, hogy neked konkrétan mi jó. Felnőttként nem veszekedni kell, hanem határt húzni. Neked. A sajátodat.

Ha ez ott van, hogy apu húzzon a szerszámaival, anyuval meg nem állsz szóba, akkor ott. Nem muszáj, de nem is lehetetlen.

De a pitizést a régi gyerekkori hiányaid pótlásáért, be kell fejezned.

Őszintén egy percig, de még egy másodpercig se legyen benned rossz érzés, hogy te hátat fordítasz nekik. Joggal. Jogosan. Ha ezt valaha felhánytorgatják, akkor se!!!! Soha!!! Amin te ma keresztülmentél az nonszensz. Milyen testvér az ilyen, hogy neked esik, meg torkod ragad? A szüleid se normálisak. Milyen alapom üt meg barki bárkit, arról nem beszélve felnott korban? Az mar csak teória részemről, hogy siman ellened forditjak a tesoidat is akar ezzel az aluliskolázott dologgal is, h jaj hat neked erettsegid sincs te ennyi vagy vagy hasonló.

Nekem is volt olyan amikor vmi jo hirt megosztottam es orules helyett nem biztatast kaptam. Aterzem abszolút. Mar ez önmagaban tok rosszul esne az embernek. Ha pl lehet a negyedik gyereket akartad bejelenteni az meg főleg rosszul esne barkinek.

Az is rosszul esne barkinek ha a szulei nem tamogatjak hanem ilyenek.

Hagyjad. Ne vidd a gyerekeket se hozzajuk. Lehet kifogasokat keresni miert nem jon a gyerekekhez akkor legalabb adna fel egy kepeslapot vagy bármit. Regen is megoldottak a kapcsolattartast latogatasok nelkul is.

A gyerekeidnek a biztonsaga a legfobb. Neked is. Nem kell, h ők is bántalmazó családi kapcsolatotban nőjenek fel. Te a jovod egy reszet felaldoztad anyad miatt de legalabb mar fel siker, h elkoltoztel.

Tudom baromi nehéz, de ha tehetsd iratkozz majd be egy esti iskolaba es tedd le az erettsegit egy még jobb élet reményében.

És hozzateszem, ha nem jó hírt kozoltel volna, hanem rosszat akkor sem erdemeltel volna ilyen bánásmódot sem most sem semmikor. Nagyon erős vagy. Tarts ki magadert es a gyerekekert. Es lehet aluliskolázott vagy papíron de 5x intelligensebb mint ők. Aki pedig terapiara jar es dolgozik magan arra még inkább hatványozottan igaz.