Mit tehetnék annak érdekében, hogy kialakuljon egy normális anya-lánya kapcsolat?

Velem dettó ugyanez van. Anyám (és apám) sokkal kevesebb dolgot tud rólam, mint a legjobb barátnőm, de még egy átlagos havernál is. Soha nem érdeklődtek a párkapcsolataim felől, én sose titkoltam hogy van, ők meg vagy tudták, vagy elengedték a fülük/szemük mellett a jeleket.

Egy évig külföldön éltem, dolgoztam, lett ott egy kapcsolatom, amiről tudtak, mert elmondtam, hogy van egy dán barátom, hát tudomásul vette anyám, de azt se kérdezte meg, hogy és hogy hívják, hány éves, mikor hazajöttem, nem kérdezett rá (és azóta sem), hogy vele mi lett stb.

Én már beletörődtem, hogy ez mindig így lesz, nem akarom megváltoztatni, alig várom hogy lediplomázzak és végleg elköltözzek (most koliban vagyok).

Csak azt fogom nagyon cikinek érezni, ha lesz egy komoly kapcsolatom, őt hogy vezetem fel ezek után otthon (őszintén szólva nem akarom), és mit mondok majd a páromnak.

21L

Az a baj, hogy azt gondolod, hogy ez egy kérdés-felelet dolog anya és lánya között. Nem így van. Beszélgetni kell.

Nektek, mindkettőtöknek, úgy látom, hogy ezt meg kell tanulni.Beszélgetni lehet a konyhában, amíg anyukád főz, együtt takarítva, vasalás közben. Neked sem illik ilyenkor elvonulni, mert hiába beszélgetne az egyik ember, ha nincs ott senki.

Ne hidd azt, hogy az anya-lánya kommunikáció úgy működik, hogy na most leülünk egymással szembe, és a családi kapcsolatért kérdezgetünk, válaszolgatunk.

Ez így működhet a barátnő anyukájával, de a mindennapokban és otthon nem válna be.

Hát én azt tudnám tanácsolni, mivel mindketten önfejűek vagytok, kezdeményezz te! Ugyanis, itt írtad, hogy szeretnél egy anya-lánya kapcsolatot! Hát akkor csak te tudod elkezdeni és ha ő is szeretné, akkor hidd el, hogy nem fog elutasítani!

Szerintem kezd azzal, hogy véletlenül egy helységben legyetek és csak úgy hozz fel valami témát, ami nem túlságosan rád utal, mégis szeretnéd kikérni a véleményét.

Például, ha fiatalos anyukád van, hogy melyik cipődet vegyed fel ehhez a ruhához stb :)

Ha meg így sem... akkor kezdj el magadról beszélni, az elején nehéz, de ha látod, hogy figyel, akkor később arra is rátérhetsz, hogy csak szeretted volna, ha jobb a viszonyotok!

Drukkolok! :D

Én is így vagyok vele 26 évesen.

Mindig fontosabb volt a saját nyavalyája,mint én. Még most sem tudja, mikor van a szülinapom pontosan és soha semmiről nem tudok vele beszélgetni. Idegesít a butasága és az, hogy csak néha számíthatok rá.Emlékszem kiskoromban nem ilyen volt, de sajnos az élettől ő is becsömörlött. Én ennek ellenére továbbra is támogatom, akkor is az anyám.

Kérdező, most átveszem a szerepedet.

Azt kérdezem, hogy mikor ültél ki a konyhába krumplit hámozni, vagy zöldséget aprítani, amíg anyukád a többi kaja-munkát csinálta?

Mikor álltál melléje, amikor vasalt, hogy te hajtogatsz?

Az anyák és gyerekeik a jobb esetekben ilyenkor b e s z é l g e t n e k. A jó kapcsolat alapja ez, és nem a barátnősködés. Az anyám nekem nem volt barátnőm, és a lányomnak nem voltam barátnője.Mégis tudott az én anyám minden örömömről, gondomról. Én is tudtam ezekről a lányommal kapcsolatban.Tudtam együtt örülni vele, mert tudtam arról, ha öröm érte. Tudtam a bánatáról, és vígasztaltam, ha kellett és bátorítottam, ha bizonytalan volt. De erről is tudtam, mert beszélgettünk.

Soha nem ültem be a szobájába, hogy na most anya-lánya kapcsolatot fogunk ápolni, ha a fene fenét eszik is.

Tehát nyiss utat, ha jó viszonyt akarsz anyukáddal, mert az 50% te vagy a kapcsolatotokban.