Miért hiszi azt sok ember hogy ha megházasodik az egyenlő a boldogsággal? Papír nélkül nem lehet boldog valaki?

A nőt addig aggasztja a jövő amíg férjhez nem megy,

A férfit addig nem aggasztja a jövő amíg meg nem nősül.

17/F

Szerintem nem a házasságot hiszik boldogságnak. Hanem az ezzel járó külsőségeket. A lakodalmat, a habosbabos ruhát, azt, hogy végigvonulhatnak a templomban sok-sok ember szeme láttára, lakodalmas szokásokat, táncot és tortákat, meg a drága nászutat, és hogy eztán mutogathatják a karikagyűrűt.

Azt meg közben elfelejtik, miért is történt mindez, már ha az ok valós és nem egy, a házasságig tartó én-is-szeretlek-drágám-szerepjáték. Aztán meg a lakodalom után jön a bonyodalom, ha már kipipálva az esemény, nem kell szerepjátszani, most már bármit hozzávághatunk a párunkhoz... Azt jön a válás, ha a másik felébred, ha felébred.

Így gondolkodik szerintem az emberek 80%-a, nagyrészük nő.

És ez okozza azt, hogy a legtöbben borzonganak a házasság gondolatától is.

Én így nőként is tartok tőle. Vagyis nem tartok, hanem nem ugrok fejest, amíg nem vagyok biztos emberemben...

Sajnos a férfiak nagy részére is jellemző a nem megalapozott házasulás. Mégpedig akkor, ha a hölgyemény szakítani akar. Akkor jön a béküljünk ki és házasodjunk össze duma. Haha, na az ilyennek nem szabad bedőlni! Főleg ha a szakítóoknak köze nincs a házassághoz.

Nem lenne rossz dolog a házasság, csak annyira megtépázott értelmezése van ennek a mai világban, hogy sokan felteszik a fenti papír nélküli kérdést...

Ha értékként tudnák az emberek kezelni egymást, és nem az első válaszoló szerinti sarkon túli jobb valaki feltűnésének esélyében bíznának, akkor nem lenne ez...

A házasság valahol jó dolog kellene, hogy legyen...