Mit gondolnak, ez a nő megházasodik újra, lesz egyszer gyereke? (alul bővebben)

Elképzelhető igen,hogy férjhezmegy hozzá ha szereti. Azt viszont a férfinek meg kell értenie,hogy a hallott férjét sosem fogja elfelejteni,akkor sem ha a mostanit szereti tiszta szivével.

Szerintem fél a nő kötődni valakihez,fél ,hogy fájdalmas lesz elvesziteni ha a férfi elhagyja,vagy ne adj Isten meghal. 5 év nem olyan sok idő,a férfi ha valóban szereti ezt a nőt legyen türelmes. Viszont azt jó lenne tisztázniuk,hogy MÉG nem akar gyereket,házasságot,vagy egyáltalán nem szeretne többet férjehz menni.Igy fair

Szia!

Na nézzük. ekem egyből az jutott eszembe, hogy ez a nő valószínúleg nem 10envalahány éve ismerte a férjét, és a házasságából nem sok hétköznapot élhetett meg, ha a férje hátizsákos utazó volt. Namost. Az idő amúgy is megszépíti az emlékeket, de ebben az esetben sajnos még rá is tetéz, hogy nem sok negatívum lehetett ebben a házasságban (eleve hogy csak 3 évig tartott, meg utazgatott a pasi).

Az új férfinak mégis ezzel a kemény árnyékkal kell szembenéznie. Itt a szerelmen, a kitartáson és a nő belátásán múlik minden. Több esélyes a dolog, és mivel konkrétan nem ismerjük a hölgy jellemét , így nehéz ezt felvázolni. Javasolnám, hogyha van türelem , pár évig jegeljék a gyerektémát, házasságot és ha így is boldogok, nincs nagy baj. Ha mégis hiányozna vmi, akkor pedig merni kell változtatni.

Hát, nem egyszerű kérdés. A nőnek meg kellene érteni, hogy aki elment, azt el kell engedni. Ő már messze van, újra kell kezdeni mással. A régit el kell felejteni. Ajánlok egy csodálatos regényt a nőnek: Danielle Steal: Levelek Vietnámból. Ebben a regényben a nő több férfit is elveszít, és megtanulja az elengedést, meg az újrakezdést is.

Másik javaslatom a keleti filozófia. Ha az ember megérti a karma törvényét, akkor megérti, hogy miért történnek a dolgok éppen úgy, ahogy. Megtanulja elfogadni. És ha megérti az újra és újra megtestesülés törvényét, akkor megérti, hogy egy élet, egy inkarnáció a sok közül, csak egy pillanat az egészhez képest. És azt is megérti, hogy adnia kell a szeretetet, nem az eltávozottnak, hanem annak, akit az élet nem véletlenül hozott oda, az eltávozott helyére.