Szülők, gondoltátok valaha, hogy olyan szemét módon viselkedtek majd a gyerekeitekkel, ahogy néha teszitek?

Az első szégyelheti magát. Akármilyen is a szülő,az anyát megverni a leggyalázatosabb dolog.

A gyeerkek panaszkodása nem mindig jogos. Ma csak a jogaikra hivatkoznak,ha a szülő nevelni,fegyelmezni akarja,akkor a szülő rossz!.

A felfogáson kellene változtatni.

Az is igaz,hogy ma a nők inkább válnak,minthogy a házasságukat rendbe hozzák. Azután nagyon nehéz nekik egyedül nevelni a gyereket. Vagy nincs idejük rá,örökké feszültek,idegesek,ok nélkül is veszekednek, vagy éppen a másik véglet: életük egyetlen értelme a gyerek lesz.

Ez pedig nem jó a gyereknek sem.

Abban igazad van,hogy jobban meg kellene gondolni,hogy szüljenek-e gyereket.

Nem kívánom senkinek sem a gyermekét egyedül nevelő szülői státuszt, no és olyan gyermeket sem, mint az első hozzászóló itt...

Szerintem senkinek sincs joga, se szülőnek, se gyereknek megütni se kézzel se szóval a másikat. Mindkettő egyaránt szégyenteljes cselekedet.

Kedves Kérdező!

Nem tudom, hogy az édesanyád miért volt ilyen megkeseredett, nem is szeretnék ítélkezni. Én nap, mint nap hálát adok az égnek, hogy bár én rengeteg verést, szidást, megalázást kaptam gyerekként, mégis tudok türelmes, és odafigyelő lenni. Azt azért elmondom, hogy sokszor nagyon mély levegőket veszek, mert szívem szerint ordítanék a tehetetlenségtől. Ilyenkor morgok, aztán elnevetem magam, mert a kislányom ismeri ezt a morgást, utánoz, és együtt nevetünk. De egyedül tényleg nagyon nehéz. Sokszor érzem a problémáimat megoldhatatlannak, magamat pedig tehetetlennek. Aztán megrázom magam és megyek tovább, mert csinálni kell amit vállaltunk...

Ha megütne a gyermekem, azt hiszem azt nem élném túl.

Kedves kérdező!

Arra te sosem gondoltál,hogy sokszor a fiatalok a maguk szavait mondja? Hogy talán mégsem olyan durva az eset (persze vannak ilyenek is) de nem minden esetben igaz amit írnak??

Ilyenkor nem kéne a szülőket is megkérdezni,hogy ők a gyerek panaszait miképpen látják?

Tudod amikor egy gyerek úgy kezdi a kérdést,hogy "utálom az anyámat mert nem enged 15 évesen a barátomnál aludni" Ott nem minden esetben a szülő a hibás..

Ami panaszkodás itt megy az csak az egyik fél részéről szól..Meg kell hallgatni a másik felet is,hogy teljes képet kapjunk...

Sajnos, azzal romlott el minden, hogy az anyukáknak dolgozni kell. Rohanva viszik a bölcsibe, oviba a gyereket, később sincs idejük rá, sok anyuka úgy szoptat, hogy közben az egyetemi tankönyvet magolja be, így a gyerkő semmi odaadó szeretetet nem kap.

Az így felnőtt gyerekből anyuka lesz. És nem érti, mit kellene tennie? Hogyan tudná szeretni a kisbabát? Valahogy lemásolja ugyanazt a mintát, amit kapott, de még rosszabbúl, még komiszabbúl.

Sokan megfogadják, hogy ők nagyon jó szülők lesznek, de az is csak addig tart, amíg az anyai ösztönt kiváltó hormonok megvannak bennük. Ha ezek a hormonok már nem termelődnek, akkor marad a puszta létfenntartás. Esetleg a szigorú bánásmód. Úgy godnolják, ha szigorúan nevelik a gyereket, akkor biztos jó gyerek lesz.

Sajnos vannak sz*r, semmirevaló emberek, ezek ilyenek kamaszkorban és sokszor még felnőttkorban is.

A sok nyafizó kiskamasz aki az oldalra írogat, szülőnek sem lesz különb mert ha valakinek rossz a természete akkor kutyából ugyebár nem lesz szalonna.

Sajnálom azt akinek valóban rossz az élete a szülei mellett, őszintén. De ismerek szülőket is akiknek olyan szinten lelketlen gyerek jutott hogy örülök hogy nem nekem vele szenvednem. Ilyen is van, olyan is van, ebből áll a világ, sajnos vannak nemcsak jó, de rossz emberek is.

Azt azonban kedves kérdező ne várd hogy erre a kérdésre bárki is úgy válaszol majd hogy "igen én tudtam hogy r*hadék leszek a gyerekemmel."

Én szülő vagyok..19 éves fiam van.Hogy szemét lennék-e? Nem..Egy ami nagyon biztos.A fiam 19 év alatt egyszer sem látott részegnek,sőt ittasnak sem.

Az én anyám alkoholista.Nem emlékszem,hogy láttam volna valaha is józanul.Többször láttam a saját vizeletében,mocskában feküdni az út szélén,sokszor mentem haza úgy,hogy kis híján felgyújtotta a lakást,mert úgy berúgott,hogy elaludt,és a cigi meg égett tovább.Soha nem kaptam szeretetet,soha nem ölelt át.Soha nem volt ott amikor egy fiatal lánynak szüksége lett volna rá.Újságokból,könyvekből tanultam meg hogy mit jelent,ha "megjön",soha nem tudtam meg,hogy nőként hogy öltözködjek,hogy tegyem magam szebbé,és hogy ápoljam magam.

Én egyet fogadtam meg akkor.Az én gyerekeim soha amíg élek nem fognak részegnek látni.Mindig ott leszek ha kellek..

Mégis milyen szülő vagyok?

Ahogy a fiam mondta...Nem cserélne más anyára,mert mi tök jó barátok vagyunk..Jól hülyülök vele,elvagyunk nagyon,de igenis vannak olyan helyzetek amikor összeveszünk,és megy a részemről a kiabálás..Van amikor megsértődöm,és nem szólok hozzá 2 napig..Van amikor úgy beszél velem mintha az utcai haverja lennék.. Bizony mindketten hibázunk..De tanulunk is belőle..Nem vagyok szemét vele,mert ő sem az velem. Nem vagyok bunkó vele,mert ő sem az..

Bár azt hittem jobb anya leszek,mert így utólag rájöttem,hogy túl engedékeny voltam,túl laza voltam,és túlságosan engedtem,hogy mindig ő döntsön amiben akar..Néha nem ártott volna a sarkamra állni,egy kicsit keményebb lenni(tanulás terén),egy kicsit szigorúbb lenni..

De hát ez van...

Mindenesetre örülök,hogy nem olyan fiam van mint az első aki képes az anyját megütni...Vagy örülök hogy nem olyan gyerekem van aki ingyenélő,csak a jogaival jön,aki élősködő,és ezek után még neki áll feljebb..Vannak szemétkedő gyerekek is...