Hogyan lehetnék jobb ember, úgy szégyenlem magam a gondolataim miatt?

Vannak igazán szép dolgok miket nem lehet pénzért venni.

Szeretet,törödés,jó kedv,egészség,barátság,szabad idö...

Ezekre koncentrálj!

Tudom milyen rossz érzés tud ez lenni..az én szüleim is pont ebben a helyzetben vannak.

Nagyon sajnálom őket, most hogy van rá lehetőségem, közbe be is segítek Nekik, ha tehetem.

De tudod mit? Sokkal többet ér az a kapcsolat, ami köztetek van..mint bármi más. Persze jó ha az embernek van pénze..de elég nehéz fenntartani az egyensúlyt a karriert és a család között.

Nálatok biztos van egy minta, amiben fontos a család, hiszen látszik mennyire becsülöd őket. Ezt pedig nagyon becsüld meg, mert a szülőktől hozott jó kapcsolati minta, nagyon sokat segít egy későbbi jó kapcsolat kialakításában Neked is.

Hozunk olyasmiket otthonról, amik gyerekként fel sem tűnnek, de később hatalmas értékük lehet az életünkbe. És ez nem feltétlenül az anyagi előny.

Akkor jó:)

Hát igazából erre nem nagyon lehet mit mondani, próbálj olyankor arra gondolni, ha a szüleitek szépen élnek és te is jó viszonyban vagy velük, erre gondolj. Hogy, legalább boldogok vagytok együtt, ez a legfontosabb:)

Nem kell változatatni semmin, ez teljesen normális. Én is hasonlóképpen érzek. Nekünk sem megy úgy, mint pár éve és fáj, hogy másoknál ez nincs így.

Egyébként nem kellene annyira védeni a nagyon gazdagokat sem, meggyőződésem, hogy aki mindenben becsületes, törvénytisztelő, nem az gazdagszik meg...sajnos nem túl kifizetődő.

Sajnos valamilyen szinten érthető.. csak Te magad tudod elhessegetni ezt a gondolatot. Örülj annak, amid van! Gondolok itt ez alatt a családra.. a Titeket körülvevő szeretetre, és hogy ennyivel is gazdagabbak vagytok!

Sajnos mi is nagy gondban vagyunk évek óta, és azzal szemben, hogy eddig azt hittem, hogy nagyon jó, összetartó család vagyunk, kezdek felébredni, hogy nálunk is nagyon sok dolgot elvisz az anyagiak az érzelmekből, amit nagyon nem kéne hagynia senkinek pedig... és ettől sokszor sírni tudnék.. :(

Most egy hatalmas közhelyet fogok írni, de attól még így van.

Gyerekkoromban én is irigyeltem, ha vkinek jobb dolgai voltak, mint nekem (nem vagyunk különösebben szegények, de gazdagok sem). Aztán rájöttem, hogy mi a fontos, és már egy ideje azokat irigylem, akik boldog, kiegyensúlyozott életet élnek.

Mondok egy példát. Irigyeltem az egyetemisták életét: barátok, buli, gondtalanság

ág. Aztán én is egyetemista lettem: tanulás,tanulás néha buli, stressz, rendezetlen életmód... hát, olyan fényes nem volt. Ha két ember hajszálpontosan ugyanolyan életet él is, akkor is előfordulhat, hogy az egyik tökéletesen boldog, a másik pedig szenved és átkozza a sorsát. Mások vagyunk. Persze, kell a pénz is, fontos dolog, de nem érdemes irigykedni miatta. Annál is inkább, mert mindig nagyon könnyen fordulhat a szerencse.