Mit tegyek, hogy jobb legyen a kapcsolatom az anyámmal?

Szerintem le kell(ene) ülni vele megbeszélni ezt a dolgot. Esetleg testvéreddel előtte konzultálni, hogy Te így érzed, és mi az ő véleménye, ha egyezik a Tieddel , és ha partner akkor hármasban leülni megbeszélni.

Édesapád? Veletek él?

Ha igen , akkor hasonlóan bevonni, őt és nem a testvéredet.

Ha egyik sem megy, van más tippem is , írj, 1nlőre ny ít :-)

hát csak annyit tehetsz hogy, állj a sarkadra... úgy érzem szavaidból hogy visszahúzódó vagy! Persze nem elég bátor. Velünk is ez volt 17 éves vagyok 4.8 átlaggal. Nálunk az volt hogy tűrtem a hülyeséget meg a habnagyolását. 1x fogtam magam és megmondtam neki kerek-perc, hogy hol a helye.

-Nem beszélhet velem így amíg én tisztelet tudó vagyok vele.

-Nem mondathatja, hogy hülye vagyok mert, olyat mondani hogy köpni nyelni nem tudna...

-Hiába ordít visít.. semmivel nem lesz jobb és ezzel saját magát alacsonyítja le és te is elszégyelled magad az ő hibái miatt.

Azóta kedves édesanyám nem szólogat be úgy érzem családtagnak tekint és nem egy takony kölöknek

Ha ilyeneket mond, hogy hülye vagy, akkor kérd ki magadnak, mond vissza, hogy ő a hülye, ha tanár létére ilyet mond, akkor különösen, majd világits rá, hogy apáddal sokkal szivesebben lógsz, ő pedig teljesen magára fog maradni, ha igy folytatja.

Hátha észhez tér, hidd el néha jobbak a drasztikus megoldások. Nem hiszem, hogy pont neked kéne benyalnod neki.

Az a baj, hogy szerintem ésszerű magyarázatot sose fog adni anyukád, hogy mért is szereti jobban a testvéredet. Szerintem az ilyen szülő sokszor saját magának sem ismeri be, hogy az egyik gyereke közelebb áll hozzá.

Nálunk is ez volt a helyzet. Ha valami bajom volt persze ott volt anyu és segített, de a hétköznapokban éreztem, hogy az öcsém a kedvenc. Én bármit csináltam rossz volt, az öcsém persze a körülmények áldozata volt, sose tehetett semmiről, szerinte. Szerencsére ez nem hatott ki az öcsémmel lévő kapcsolatomra, nagyon jóban vagyunk. Viszont részben hálás is lehetek ezért, jóval talpraesettebb lettem mint a tesóm. Még én már évek óta a saját lábamon megállok (én 25 évesen már elmondhattam, hogy vettem egy 2+fél szobás lakást, amire nincs semmi hitelem és fent is bírom tartani) addig öcsém most 26 évesen még mindig szülőkkel lakik és képtelen magáról gondoskodni. Persze még így is ő a szuper gyerek, én meg mindenben a rossz. Olyan dolgokba is beleköt még mindig amihez semmi köze elvégre külön életet élek. Sajnos ezen nem nagyon lehet változtatni, ebbe bele kell törődni.

28/L