Kedves tizen- és huszonévesek, a Ti Anyukátok is sápítozik, aggódik és károg a jövőtök a sorsotok miatt?

persze, egy normális családbn ez a mérvado. nyilván egy normális szülö sem szeretné, ha a gyereke süllyesztöbe tünne, legalábbis nálunk ez van. támogatnak mind a tanulásban mind az életben, hogy sikerüljön befejezni az egyetemet majd legyen munkahelyem és sikerüljön 1 normális pasival megállapodnom.

Manapság amugy sok szülöt n em érdeklik ezek...és szerintem elég gáz, ugy vannak vele h majd lesz vhogy:S..

Igazából engem anya mindig csak úgy finoman terelgetett a helyes irányba. Együtt találtuk ki, hogy milyen középsuliba menjek, segített az egyetemi jelentkezésben, de nem olyan tukmálósan, hogy akkor nekem ezt meg ezt kötelező választanom. Egyszerűen a tudtomra adta a lehetőségeimet, most pedig már nem szól bele a dolgaimba. Igazából nagyon hálás vagyok neki, mert most látom csak igazán, hogy mineneben igaza volt :) Mostanra pedig már vagyok annyira felnőtt, hogy felfogjam, hogy a saját érdekemben mennyit jelent az, ha valakinek diplomája, jól fizető állása van. (Persze az egyik nem következik a másikból feltétlenül...)

20/L

Én egy szülő vagyok, és nem sápítozom, hanem teszek azért, hogy jobb legyen Neki.

Mindig mindenben támogatjuk, 18 éves, de már házat vettünk Neki, fizettük a nyelvvizsgát, a barátnőt elfogadjuk, a tovább tanulást finanszírozzuk, még mit tehetnénk?Azt hiszem, sokan ezt sem tudják megtenni.Sajnos.

Csak a tanulás, de idegesít, tudom a dolgom, ne szóljanak bele. Ja meg a párkapcsolatok, de már kezdek edzett lenni, hogy soha senki nem tetszik nekik. Anyu szokott sápítozni ha mesélek, mert 200 km-re innen tanulok, h nehogy ott szedjek fel valakit, mert akkor lehet h olyan messze maradok, mert hogy a nővéreim is messze vannak... áááá

Persze jobb mintha nem érdekelné őket, de könyörgöm, tudom mi a dolgom, és teszem azt.

Nem sápítozik, mert mindig is jó tanuló voltam/vagyok, egyetemen most fogok lediplomázni 4,5 fölötti átlaggal, 3 nyelvvizsgával hagyom ott az intézményt BA után.

21F

elsö vagyok, szintén szegedi, második válaszolonak üzenem, hogy szeged jo hely és itt szerintem egy két diplomát is jobban elismernek mint pesten.:)

22:15ös szülönek üzenem, hogy ilyen egy normális szülő aki nem hagyja cserbe a gyerekét.

20/L

Általában nem szoktak károgni semmiért. Hagytak pofára esni, mert egy rosszabb gimnáziumot választottam, így miután kitaláltam, hogy mégiscsak orvos leszek, igencsak össze kellett szednem magam, hogy meglegyen a felvételi pont. Nyelvvizsgám van, így ez már nem hátráltatna a diplomaszerzésben. Édesapám kevésbé örült az egyetemválasztásnak, mert szerinte az orvosi sz*vás, sok görcsölés a sz*r fizetésért, és én nem vagyok az az alkat, aki elfogadná a paraszolvenciát. Édesanyám büszke rám, hogy orvosis vagyok, legalább őt boldoggá tettem vele :D A tanulás miatt sokszor voltak összezörrenéseink, mert nagyon maximalistán neveltek (értsd. általánosban, ha 5-ösnél rosszabb jegyet kaptam, büntetést kaptam), amivel nem értek egyet a mai napig. Rendben, ha nem 5-ös lett valamim, azt a saját lustaságomnak köszönhettem, és értem, hogy csak jót akartak vele, de mégis kissé durvának találom. Én szeretném majd pozitívan nevelni a gyerekem, hogy bár értékelje a tanulást, de az se legyen világvége, ha nem minden jegye 5-ös. Szerencsére, miután egyetemista lettem, leszoktak erről, és értik, hogy itt a kettesért is annyit kell tanulni, mint az egész érettségire 10*. A munkavállalástól picit féltenek, de szerencsére még nagyon az egyetem elején járok, így remélem változik majd a helyzet, mire odakerülök. A párkapcsolataimba sosem szóltak bele, sosem volt az, hogy "túl fiatal vagy a fiúzáshoz", de olyan alkattá is neveltek, akit nem kell félteni. Eddig két komoly kapcsolatom volt/van, utóbbi már lassan négy éve tart, és pl. már az elejétől kezdve együtt aludhattunk (pedig akkor 15 éves voltam), mert tudták, hogy nem csinálok hülyeséget. Tudják, hogy nevelés kérdése az egész. A gyerekvállalás sosem volt kérdés, tudják, hogy házasodni szeretnék, és több gyermek szülni, és támogatnak benne. Nem mondom, hogy mindent jól csináltak a nevelésem tekintetében (főleg a maximalizmust), de próbáltak a jó irányba terelni, és felelősségteljes emberré neveltek. Szerintem ez lenne a cél :)

19/L