Hogy mondjam meg anyósomnak, hogy ne sajátítsa ki magának hamarosan megszülető kislányomat?

Az első válaszadó válaszát én el is mondanám az anyósomnak, s ha nem érti meg, az az ő baja, de ez a ti életetek a saját szabályaitokkal, s ő már csak - bocsánat a szóért, de - másodrendű családtag!

Lehet ezt udvariasan is tálalni, nem feltétlenül harapósan!

A pároddal is érdemes lenne tisztázni, hogy nem anyósutálatban szenvedsz, hanem önállóságban. A beszélgetés esetében nem így hívják, hanem elszakadás, saját önálló családi élet kialakításnak, ahova a nagyi már csak látogatni jár. Ugyanaz, de szolídabb formában, s mindjárt nem sértő!

Azt hiszem ez az anyós nem akar rosszat és örülj hogy van valaki a közelben.

sógornöm is mondta nem kell neki senki az elsö héten de mikor már 2 napja a gyerek csak bögött pedig ö mindent megtett akkor azért kiborult , még jó hogy anyukám ott volt. és aztán igen jól esett neki amikor az anyukája az elsö hetet végig segítette neki. aztá majd késöbb milyen jó lesz hogy ott van az anyós, elviszi a gyereket pár órára vagy vigyáz rá, stb. persze ha túl sok mond meg neki, de ne utasítsd el teljesen. meg miért ne látogathatná meg az elsö héten az unokáját. azért már egy fiut felnevelt és gondolom elég jól ha te beleszerettél. anyukád sem mehet fel az elsö héten?

nekem anyósom 600km-re az anyukám 1000 km-re lakik senkink sincs itt, és tökre örülnék ha lenne egy családtag aki segítene néha.

Szerintem mondd meg neki szépen, hogy az első egy hétben nagyobb biztonságban éreznéd magad a városban, ahol minden közelebb van, na meg persze az is fontos neked, hogy anyukád mégiscsak az anyukád, és ő az, akire rá tudod magad bízni, amikor a szülés után még gyenge vagy. Megmondhatod, hogy szeretnéd magad kipihenni - mert hát a szülés igencsak megviseli a szervezetet -, és ezt úgy nem tudnád, ha mindig lenne körülötted látogató, viszont ha hagynak pihenni, akkor utána te is hamarabb erőre kapsz és frissebb leszel.

Aki azt írta, hogy négy hétig senkit nem engedett a gyerekhez nyúlni: azért ez nem túlzás? Oké, a te dolgod, de azért nincs cukorból az a pici. Hozzánk is jöttek a nagyik, dédik, meg barátnők, barátok, és kézmosás után azért mindenki megsimogatta a babókát. Nem lett semmi baja. Négy hónapos és még sosem volt beteg. Persze nem akarlak kritizálni, csak ez nekem furcsa volt és muszáj volt szóvá tennem, de remélem nincs harag.

én meg pont azt néztem hogy az a kérdés mért lett lepontozva...ne aggodj én felpontoztam neked! :D

szeritnem itt az a gond hogy leht hogy az anyos ha már most olyan késöbb is beleszolna a kislány velelésbe, hogy mit hogy csinálj, kritizálna hogy ne ugy csináld és ő akarn megmondani hogy hogy neveld a gyerekedet, szerintem még idejében lekéne állitani amig nem szokik rá és nem nyom el teljesen. mond meg neki határozottan ha beleakar szlni a dolgokban, hogy ez a te gyereked és ugy neveled ahogy te akarod és ha továbbra sem hagyja abba akkor eltiltod a gyerektöl, lehet ez hatni fog rá egy darabig, ha nem akkor addig kell neki mondani amig felnem fogja.

Szia!

Én is azt mondom,hogy nem szabad tapintatosságból lenyelni semmit.Igenis ragaszkodj a saját elveidhez,hallgass a saját anyai szívedre,és tégy mindent a legjobb belátásod szerint.Ha úgy érzed tanácsra van szükséged,azt attól kérd,akihez te magad is közel állsz,vagy a gyerekorvostól.(ő pártatlan)

Ha hagyod magad manipulálni,és eltűrsz mindent a béke kedvéért,az csak ront a helyzeten.A párodnak pedig ideje leválni a kedves mamáról,döntse el,hogy önálló családot

szeretne,vagy a mama szoknyáján ülni még(már bocsi).

Szerintem nem jó a szemetet a szőnyeg alá söpörni,mert hasra esünk bent előbb-utóbb.Jobb tisztázni,hogy ki mit várhat el a másiktól.Lehet,hogy néha nem túl kellemes a tisztázó beszélgetés,de roppant hasznos.

Minden jót,és remélem rendben lesznek a dolgaitok.

Szia! szerintem a legjobb az őszinteség.

Én teljesen meg tudom érteni az érzéseidet. Amikor megszületett a kisfiam anyósom a kórházban úgy vette magához mintha a saját kisfia született volna. Nekem meg mintha a szivemet tépték volna ki a helyéről. három napig voltam a kórházban kétszer jöttek. És minden kérdés nélkül kijelentették, hogy holnap jönnek látogatóba és innentől fogva minden héten kétszer jöttek. Pont hátköznap este amikor már szerettünk volna párommal kicsit együtt lenni mint új család... Sehogy nem tudtuk megoldani a helyzetet. Nekünk (főleg nekem) ez nagyon terhes volt. szerettem volna legalább az eslő hónapban én és a párom nyugodtan ismerkedhettünk volna a kisfiúnkkal. Elvileg a szülők már átestek ezen a csodán.... Nekem nem sikerült tisztáznom vele és mivel én elég konfliktus kerülő vagyok, igyekeztem sosem szóbahozni hanem mindig jó képet vágni az egészhez. Az eredmény az lett, hogy kb 6 hónap múlva kiosztott és elmondott mindennek. én meg még védeni is alig tudtam maga!

szóval amit én javasolnék, hogy mond meg neki, hogy aggódós anyuka vagy. és szeretnéd ha az első hetekben még nem látogatná senki a picit. utána meg annyit lehet amennyit csak belefér. a kisbaba sokáig itt lesz, mi az az egy-két hét a "mi" életünkben, de ha ő elkap valami kis vírust, az neki hónapokig tartó szenvedés lehet! (kisfiam súlyosan megfázott és kb 6 héten keresztül kezeltük. persze nem nagyszülők hozták a vírust, mert ők nem betegek, mondták).

Ez az időszak rólad és a kislányodról kell, hogy szóljon, és nem arról,hogy rajtatok élje ki bárki az ösztöneit, és szeretethiányát. Szerintem ezt mindenkinek tisztában kell tudnia tartani.

probléma mentes szülést!! :)