Legyen faramuci a feltevés. Mi lenne ha válásoknál a Bíróság nem az anyákat, hanem az apákat részesítené előnyben a gyereknevelésben?

Strandon voltam hétvégén. Emberek egymás nyakán, mint a heringek, szóval nem hallgatózás volt, de akaratlanul is hallottam, amint egy férfi haveri társaság beszélget. Egyikőjük nagyhangon, felháborodva mesélte a haveroknak: "Mit akar ez a ribanc?? Még látogassam is a gyereket? Nem vagyok köteles tartásdíjat fizetni, miért?? Mert megszült? Ba*meg fizessek, mert annyira fáj, mintha nekem kihúznák két fogam??? Ránézni sem lennék köteles a gyerekre, ha kell neki valami megveszem, örüljön neki és kussoljon."

Szinte szó szerint idéztem, ha ő és a haverjai bírnák a gyereknevelést, rövidúton kihalna az emberiség.

Vannak "anyaszívű" apák, de azért a természet úgy találta ki az élővilág "szereposztását", hogy az utód gondozása, többnyire az anya feladata. A születés utáni időszakban a szoptatás miatt mindenképp, de később is, az önállósági szint bizonyos fokának eléréséig.

Ne sértődjön meg senki rajta, de az állatvilágban ez a mai napig tökéletesen működik. Senki nem akarja sem felcserélni, sem átvállalni azt a szerepet, ami évezredek alatt azért alakult ki, mert a továbbélés szempontjából így a legjobb, és legcélszerűbb.

Az apák többsége szívesen részt vesz a gyerek gondozásának, ellátásának bizonyos feladataiban, de ez tanult szerep. Van aki szereti, van aki nem...

És annak, hogy egy férfi "könnyen " otthagyja a családját, szintén megvan a biológiai magyarázata. A hím dolga, hogy minél több utódot hozzon létre. Nem véletlen, hogy egy nő szervezete egészen más ritmusban dolgozik. Míg egy nő gyereket vár egy bizonyos férfitől, ugyanaz a férfi, akár naponta képes lenne újabb nőket teherbe ejteni. Az ilyen pasit persze mindenki egy szemét állatnak tartaná. Pedig csak azt tenné, ami a természetben tökéletesen elfogadott. Nálunk embereknél természetesen nem, mert létezik civilizáció, léteznek társadalmi, morális elvárások. De ahhoz, hogy a biológia alapvető szabályain átlépjünk, még nagyon kevés idő telt el.

21:55 Annyira röhejes, mikor vki a természet rendjével példálózik a hűtlen férfiak elfogadtatására.

"És annak, hogy egy férfi "könnyen " otthagyja a családját, szintén megvan a biológiai magyarázata. A hím dolga, hogy minél több utódot hozzon létre. "

Melyik hímé? [link]

Íme az állatok országa, a példa amivel dobálózol. Mutass már rá légy szíves, hogy itt konkrétan melyik fajra gondolsz. Mert itt aztán szép számmal akad példa olyanokra akik egy életre választanak párt, vagy olyanokra, ahol a hím gondoskodik az utódról, sőt olyanokra is ahol nincs ivadékgondozás. Mutass már rá, hogy mire gondoltál, aztán magyarázd már el, hogy milyen alapon hasonlítod az embereket hozzá...

A félrelépés nem biológiai program, hanem jellemgyengeség.

a családomban van egy nő akit elhagyott a párja még a gyerek meg nem születése előtt meg is értem, hogy miért, és a nő pár hónapos korában oda dobta az apának a gyereket, mert őt nem érdekelte. Fizetni fizetett amit kötelező volt, de egy nyomorult zoknit nem vett volna ezen felül. Na ez a fíreg fajzat bekerült a családba és ott meg akarta mutatni micsoda szenzációs anya hát magához perelte a gyereket(7). A gyerek élete azóta pokol, sokszor a képébe vágja hogy nem szereti csak a pénz miatt hozta oda de minek mert olyan keveset kap utána.

Szóval ne ítéljük el a férfiakat, mert nőben is akad jócskán ilyen nyomorult anyának nem mondható lény.

Mielőtt családot alapítunk ismerjük meg a másik félt, ne ugorjunk bele csak úgy a családalapításba, mert szép dolog egy új jövevény érkezése. Persze megeshet így is hogy félre ismerjük az embert, de a válás inkább azokra jellemző akik nem fordítottak elég időt és figyelmet a másik megismerésére.

Szép dolog a szerelem, de ahogy mondják vak is.