Mit tegyek, hogy észrevegyen? Úgy érzem, a Párom már nem figyel oda rám..

Azt gondolom, hogy egy párkapcsolat attól jó, ha mindketten tekintettel vannak egymásra. Az, hogy a pasik kitalálták azt, hogy nekik jár a kikapcsolódás, az asszony meg azt sem tudja hogy oldja meg, hogy minden nap elkészüljön a feladataival, de neki nem jár pihenő, kikapcsolódás, hobbi, az egyszerűen nem fer. Ha egy anyuka otthon marad a babájával, szerintem az ő fő dolga, hogy Vele törődjön, őt ápolja, fejlessze, játsszon vele, tanítsa meg mindenre, vigyázzon rá, etesse, itassa, sétáltassa, öltöztesse. Ez az ő munkaköre. A háztartás pedig egy KÜLÖN MŰSZAK. Egy babára vigyázni 24 órás felelősség, nem egyszerű közben a házimunkát is elvégezni, hiszen elég egy pillanatra félre nézni és a gyerek épp a könyvespolcon mászik felfelé. Vannak ügyes anyukák és nyugis gyerekek is, akiknek ez nem probléma, viszont egy fenékkel csak egy lovat lehet megülni. Ha vacsora főzés, akkor minimum az apuka figyeljen a gyerekére. FIGYELJEN, és ne gondolja, hogy a sírás zenével való eltakarása megoldás. Tehát, ha apuka a 8 óra munka után hazajön, kikapcsolódhat pl. úgy is, hogy a gyerekét ölbe veszi és játszik vele, netán csak szövegel neki, ha még nagyon pici, hogy Anya addig nyugodtan csinálhasson mást. Egy gyereket ketten vállalnak, neveljék is ketten. Azt gondolom, nem csak a nőnek kell megtanulni a férfi nyelvét, hanem fordítva is! Az otthoni dolgokat igenis meg kell osztani, mert gyorsan kimerül az az anyuka, aki egész éjjel és nappal alig alszik mondjuk, ha pedig hazajön a "társa" csak épp úgy érezheti, még egy gyereke van, aki még el is várja, hogy kinyalják a fenekét. Ha mondjuk anya szeret főzni, akár kikapcsolódás is lehetne neki, ha arra az időre arra koncentrálhat, míg ezúttal más lesi a lurkó ténykedését. Arról már nem is beszélve, ha mondjuk anya szeretne egy kicsit netezni, vagy tornázni menni, vagy tanulni valamit, az neki nem jár? Szóval szerintem egy kapcsolat akkor jó, ha mindent meg lehet osztani, és nem kell az egyiknek aránytalanul több terhet felvállalni, (nagy)anyáink tanította birkamódszerrel: " A békesség kedvéért mindent el kell tűrni." A látszólagos béke talán így fenntartható, de úgy, hogy az egyiknek rámegy minden energiája.

Ha meg apukát nem érdekli a kaja, hát akkor ne egyen, pár óra múlva majd rájönne, hogy elsietett kijelentés volt.

Azt sem szabad viszont elfelejtenünk, hogy mi anyukák neveljük bele a gyerekeinkbe a későbbi szokásait, amik ha nem is végérvényesek, elég masszívak maradnak. Ne feledjük, hogy egyszer férj, apa lesz a fiakból, feleség, anya lesz a lányokból, akiknek felnőttkorban már igencsak nehezére fog esni megtanulni a "társsá" válást. Olyan embert kellene nevelni a gyerekeinkből, akit akár mi is társul választanánk a tulajdonságai, hozzáállása alapján.

Persze, a férfinak meg női nyelven tanulni és mindenkinek kell vállalnia, amit lehet.

Csak arra gondoltam, hogy esetleg egy jóra való apuka, a rossz megközelítés, vagy rossz időzítés miatt esetleg begubózik a gépéhez, vagy megsértődik, mielőtt még beszélnének egymással. És a férfiak munkáját és erőfeszítését IS el kell azért ismerni.

Azért mondtam, hogy nem lehet már az ajtóban neki esni.

ha semmit nem tesz, csak elvan magával, akkor le kell ülni vele megbeszélni, hogy hogyan gondolja ezt? És ha nem egyezik, akkor vag yközelebb hozni az elképzeléseket, vagy ha nem megy, akkor más megoldást találni. Sajnos, attól tartok nálatok ez nem csak kommunikációs hiba.

Csak azért írtam, mert vannak anyukák, akiket meg úgy el vakít a pici, hogy észre se veszik, ha a férjük akár megfeszül értük a munkában.És az se jó azért.

Ameddig külön kasszán vagytok, addig nem lehet egységes semmilyen más felelősségvállalás. De ez persze egy másik lépés kell hogy legyen egyszerre nem lehet több lépcsőfokot átugrani, mert megsérül a bokánk :o)

Netfüggőség az nagy gond, de kis akaraterővel kezelhető önállóan is. Ameddig netezik, a picire semmiképpen nem tud figyelni, az biztos.

Meg kell beszélnetek, higgadtan, nyugisan a dolgokat. Én olyan végletekig nem mennék azért kijelentésben, hogy otthagyni, felrúgni a kapcsolatot stb. Még az elején vagytok, mindketten szokjátok az új szerepeteket. Mindkettőtöknek sok hirtelen az éjszakai sírások, nem alvás, nincs testi kontaktus egymással, stb. Kapcsolatotok háttérben, a pici baba ilyenkor "uralja" az anyát, a lakást, az éjszakákat, nappalokat. Ez egyébként így természetes, csak más kérdés, hogy ki hogy viseli.

Viszont most van itt az ideje, hogy elkezdjétek letenni az alapokat, hogy kinek mi a felelőssége. Nagyon sokszor ránk marad a gyermeknevelés nőkre, sok-sok minden velük kapcsolatban. Persze azért el lehet érni, hogy legyen olyan teendő amiben a pár is kiveszi a részét. De ez örök vita egyébként szerintem a legtöbb kapcsolatban.

Nyugodj meg először is, ne apadjon el ezért a tejed! Persze mondani könnyű. De túl vagy terhelve, ki vagy fáradva. Iszonyú fárasztó és megterhelő ez az időszak a kismamáknak, főleg a legeleje, mikor épphogy túlvan az ember a szülésen, és hetek óta nem aludt egy jót. Ilyenkor könnyebb ingerültnek lenni, neked is, párodnak is. Lehet ő sem aludt túl jól az elmúlt időben.

Azonban kell a segítsége, szükségetek van rá mindkettőtöknek a picinek és neked is. Beszélj vele kedvesen, őszintén, mikor alkalmas az időpont. Ne azt mond , hogy ő mit nem csinál, azt nagyon utálják, ha hibáztatva vannak, vagy azt mondjuk, hogy valamit nem csinálnak meg, vagy nem jól. :o)

Inkább azt mondjad neki el, hogy milyen boldog vagy a kisbabátokkal, de milyen fáradt vagy, hogy jobban elfáradsz mint gondoltad előtte. Hogy hiányzik neked azz ő közelsége is. Hangsúlyozt, hogy tudod, neki is nehéz, mert sokat sír éjszaka a pici, stb. Hogy mivel nem tudsz sokat aludni mind testileg, mind szellemileg, lelkileg fáradt vagy, és kérd meg, hogy pl. este segítsen. Kérdezd meg mikor ér rá?

Hogy előre tudjon tervezni.

Ha számítógépfüggő, akkor mindig ideges lesz, ha gépezés közben kéred meg bármire, hogy csináljon valamit. Viszont babára csak úgy lehet valakit bízni, ha nem netezik éppen.

Szóval nyugi, és próbálj meg beszélni vele. (alkalmas időpontban, ne gépközelben) Ne hibáztasd, csak mond el hogy szükséged van rá, próbáljatok meg beszélgetni egy kicsit a közös jövőről.

A legtöbb férfi nem tud mit kezdeni egy kisbabával egyébként. Sokszor idegesek, hogy nem tudják lenyugtatni. Picik, törékenyek, hangosak a babák számukra, és ők nem érzik magukat a helyzet magaslatán, ha a kisbabával kell foglalkozni. Viszont imádják amikor már tudnak futni, beszélni a fiaik, és együtt legózni, játszani. Beszélj neki róla, hogy majd ha együtt mennek focizni a játszótérre (ők ketten a fiával), hogy szeretné-e majd, ha sportolna, vesztek-e majd legót neki, stb. Hogy valamilyen szinten jövőképe legyen a kapcsolatáról a picivel, és jobban kötődjön hozzá. Legtöbb férfi szeret ilyesmiről tervezgetni, és igazán büszkeség tölti el, mikor erre gondol. :o) Lehet erősíti a kötődést nálatok is.

én ezeket a könyveket ajánlanám, ezek után biztos tudod majd, mit tegyél :)

[link]

[link]

Ez annyira tipikus (sajnos)! Amit írtál hát... mintha rólunk szólna. Mondjuk annyi külömbséggel, hogy az én párom megcsinálja a házkörüli munkát, de aztán kikéri magának, hogyha nem számítógépezhet. Olyan felháborodva és aggresszívan tud reagálni. Ilyenkor elgondolkodom, hogy miért vett feleségül. Mert esténként egyedül fekszem le a kisbabánkal és mire végez a számítógépezéssel, addigra én már régen alszok. Talán ha nem lenne a net... de sajnos kell! Mert amikor nem volt, mindent közösen csináltunk, mindenben benne volt. Neki a munka után jár a netezés, mert neki ez hobbi és kikapcsolódás... ! Miért kell hanyagolni a feleségüket és a gyerekeiket? Miért nem veszik észre, hogy ezzel eltávolítanak minket, és tönkre teszik a kapcsolatot? Nem ezért házasodtunk össze és nem ezért szültem gyereket neki, hogy hagyjuk elúszni a kapcsolatunkat!

Az a tanács, hogy ne csináljunk semmit a kedvére: pl úgysem 1 adag ételt főz az ember, úgysem csak a babának és a saját ruhánkat mossuk.. ez a belső háború, mert úgyis az, nem vezet jóra.

Annak is te innád meg a levét, mert ha már nem érdekled, neki úgysem fáj. Te meg eszed az ideget! Ááá..

Le kell ülni vele és megkérdezni mit szeretne a jövőben, mert te ezt így nem vagy hajlandó tovább folytatni, mert egyedül érzed magad és szolgának. Te is érték vagy és neked is fontos a szeretet az odafigyelés. Minimum annyiban kellene kiegyezni a pároddal, hogy hetente legyen 1-2 olyan nap, amit csak veled és a kisbabával tőlt, net nélkül! (este is, mikor már a baba alszik) Ha nem lépsz, tönkre megy a kapcsolat, mert ha az egyiknek nem jó és a másik nem veszi azt komolyan, abba bele lehet tojni. Én is ezt próbálom, mert írtam, hasonló helyzetben vagyok. Ha nem lehet megbeszélni ezeket, ha nincs komunikáció, ha nem jut el az üzenet, semmit nem lehet tenni. Ezért próbálj meg te is leülni vele és szépen kérdezd meg meddig élnétek még így, hogy egyoldalú a törődés! Nekem kisebb- nagyobb sikereim vannak, de a net az örökké közénk fog állni, pedig én is szeretek és szoktam is netezni, de el vagyok keseredve,amiért nem képes otthagyni, amikor szeretném átölelni, amikor szeretném, ha inkább velem és a gyerekeinkkel törődne!