Mit tegyek a magány ellen?

ha az embernek egy barátja sincs, akkor újakat is elég nehéz szerezni. Nem lehet csak úgy odamenni az utcán valakihez, hogy legyél a barátom.

Haverokat/barátokat általában kényszerszituációkban szerez az ember, olyankor, ha össze van zárva valakikkel, ilyen pl. az iskola esetleg a munka, vagy egy utazás/nyaralás.

Két ötletem van. Az egyik, hogy próbálj korábbi ismerősöket megkeresni, pl. iskolatársakat. Szervezz egy osztálytalálkozót. Nem kis munka, meg nem is biztos, hogy vezet valahova, de kisülhet belőle valami.

A másik a net. Sok beszélgetőszobát, chat-et, fórumot találhatsz. Ha belefolysz egy ilyenbe, akkor összeismerkedhetsz sok-sok emberrel. A legtöbb ilyen összeszokott csapat időnként a való életben is szokott találkozni, elmennek sörözni vagy ilyenek.

pl. azt is meg lehet próbálni, hogy beiratkoztok a pároddal egy tánctanfolyamra, közös program élvezhetitek is, és lesznek ott mások is. vagy pl. egy ír táncház. zene, sok kedves ember stb.

próbálokni kell.

èn egy éve költöztem 1000 km-re a családom, barátaimtól. egy év után 3 baráti párunk van akikkel sok idöt együtt töltünk. de mikor haza megyek mindig van idöm a barátaimra is, és nekik is rám. szinte mindig mindenkivel sikerül talizni, minden volt munkahelyemröl van egy jó baráti társaságom. én is keresem öket, pl egy munkahelyen nagyon jó hely a dohányzó ismerkedésre, ha nem is dohányzol de a közvetlen kollégáid igen ki mehetsz velük beszélgetni, levegözni. pl a munkahelyi menza, ebédlö, mi minden reggel együtt mentünk reggelizni, mert délben már túl sok munka volt, de reggeli mindig 6-an együtt töltöttük.

én olyanokkal barárkozom akik közel hasonló a gondolkodásk, akik nyitottak a barátságra. anyukám szerint nincs jó természetem, de még is mindenhol szeretnek, és mindenhol kialakul jó barátság, ami nem felszines, hanem 1000 km ellenére is fent marad. de fontos hogy nem feletkezek meg róluk én sem és néha irogatunk, mikor haza megyek egyböl megszervezik a találkozot.

Szia!!

Szerintem a legjobb mód ismerősök szerzésére, amit az első válaszoló is írt. Mennj el különböző sportokra vagy táncórákra vagyis olyan helyekre, ahol kis közösségek vannak. Ott összekovácsolódik a banda. Amúgy meg szerintem a neten kívül már abszolút nem ismerkednek az emberek. Csak azt nem értem, hogy akik itt nagy dumások és szívesen beszélgetnek, azok élőben a világban miért nem?

Ez érdekes dolog, mert magam is éreztem hasonlóan régebben. Nálunk az a helyzet, hogy a szüleimmel és a testvéremmel anno a 4 tagu családunk elég zárkózott életet élt. Én ennél viszont extrovertáltabb vagyok. Most pedig 10 éve élek nagyon jó házasságban, de egy szintén nem társasági emberrel. A feleségem is inkább otthonülő és nem ismerkedős típus. Én ezeket úgy hidalom át, hogy van egy hobbiautóm, amivel kapcsolatban néhány fórumbejegyzés után szinte ragadnak az ismerősök, sok-sok márkatárs, haver és sokszor csinálunk ilyen autós találkozókat. (nem akarom reklámozni a Stuttgartban gyártott leghíreseb sportautó márkát) Ide a párom is eljön velem és sok közös haver is lett. Illetve a párom unokatestvére a feleségével rendszeres vendégünk és nagyon csípjük egymást velük, úgyhogy részemről is szívesen látott vendégek. Az autós témát nem azért írtam, hogy feltétlenül ez kell a társasági élethez, de egy hobbi sok közös pontot teremt sok emberrel. De nekünk ilyen a kutyasétáltatás és a kutyaiskolába járás is. Ott is sok haveri kapcsolat keletkezik. Sok régi kapcsolat múlik, sok új jön helyette. Én 35 éves pasi vagyok és az előbb említett haveri kapcsolatok javarésze az utóbbi 3-4 évben alakult ki, tehát ebben még nincsenek benne a régi volt osztálytársak sem. Sőt, néhány költözésen is túl vagyok, tehát a helyi ismeretségek sem erős oldalak.

És egy jótanács: ha legalább egy másik párral (mondjuk lehet rokon is, ha hasonló korú, mint ti) elkezdtek összejárni, akkor ez megoldja a magányérzeteteket.

De mondom, egy kutya is sokat segít. Hidd el, élj úgy, mint aki nem vágyik a társaságra, de járj befogadóan, nyitott szemmel, görcsölésteletenül és hamarabb megoldódik a gondod, mint ahogy feltételezed.

Szia,

olvasod még a válaszokat?

Hogy alakultak azóta a dolgaid?? Sikerült-e új kapcsolatokat kialakítanod és ha igen, érdekelne, hogyan, mert én is hasonló cipöben járok.

A páros magány, ami már nálunk is kialakult, szerintem sem vezet jóra...

Èn könnyen ismerkedö, könnyen megnyíló tipus vagyok, és roppant hálás is lennék. Próbálkoztam, "erölködtem" sokat, még pszichológushoz is elmentem, hátha bennem van a hiba és segítsen, de azt mondta "magának nincs se kisebbségi komplexusa, se más baja, magának egyszerüen nincs szerencséje".

Pont ezt szoktam én is érezni, amit írtál:

"ha most elütne egy úthenger, a szük családomon kívül senkit nem érdekelne."