Mit szólnátok hozzá ha édesanyátok elfelejtene felköszönteni a 25. születésnapotokon? Velem tegnapelőtt ez történt.

Megmondom őszintén, más válaszokra számitottam, bár lehet h félreérthető voltam...

A telefont természetesen nem a pénz miatt irtam, vagy h ennyire kicsinyes lennék, hanem azért h van rajta pénz - tehát ez nem kifogás. Dehát majd felhiv belőle más(okat), akik talán fontosabbak mint az egyetlen lánya...Az ajándék meg eszembe se jutott egyáltalán. Itt nem erről van szó.

A "legjobb" az a vélemény, h még én kérjek elnézést tőle!

Vagy köszönjem meg neki h "erre" a világra hozott. Hát én meg gyűlölöm ezt a világot! Ha az anyám ilyen, ennyire nem érdeklem, mit várjak a többi embertől?? Persze ezt hiába mondom itt bárkinek, úgyse érti miről beszélek csak az, aki volt már ilyen helyzetben. Amúgy nagyon könnyű más felett itélkezni.

Anyukám 130 km-re él tőlem.

Este tiz után felhivtam, hogy van? Aggódtam miatta, nehogy vmi baja legyen, azért nem hiv. Eszembe se jutott volna az, h elfelejt ilyet. Felhivtam hogy van, mire közölte, h jól, ma kimosott stb. Erre megkérdeztem, h nem felejtett el vmit? Mire közölte h nem nagyon. Mikor emlitettem neki,h azt hittem vmi baj van, h nem hivott fel a 25. szülinapomon, közölte, h jaj, pedig napközben többször is eszébe volt. Csak mi orvoshoz mentünk. MI. Valóban. Egy óra hossza volt a napból. De legalább megpróbált volna felhivni. Vagy ha nem, miért nem lehet azt mondani, h Bocs, elfelejtettem, ne haragudj.

Amúgy nemrég itt volt, előre felköszöntött - pénzt adott.

Azt is mondta, h milyen jó, h ő már bizony felköszöntött pár napja.

DEHÁT A SZERETETET, A MÁSIKRA ODAFIGYELÉST PÉNZÉRT NEM LEHET MEGVENNI. MÉG NEM.