Hogyan ne foglalkozzak más véleményével?

10:55

nem arra gondoltam hogy váljon Picassóvá de ha egyszer kipróbálja, ha művészek közt tölti a szabadideje egy részét akkor megtapasztalja hogy így is lehet élni, és mennyivel jobb így élni bizonyos szempontokból és ez lehet hogy gyökeresen megváltoztatja a hozzáállását

ja és amúgy miből gondolod hogy nem született annak? lehet hogy úgy nevelkedett hogy ezt elfojtotta magában

mint amikor a balkezesekből kinevelték a "balkézizmust" nála nem biztos hogy tudatosan de lehet hogy olyan hatások érték, amiknek hatására mélyen elbújt benne az individualizmus

Kérdező

te pedig szerintem gondolj arra hogy ha végigmész az utcán nem mindenki téged néz majd mert mitől lennél te furcsább vagy "néznivalóbb" mint az a bácsika aki a padon ül és eteti a galambokat? te is ember vagy, van két lábad fejed stb. azok akik meg néznek hát nézzenek. ha ettől van jó napjuk. a tiédet úgysem tudják befolyásolni

Ilyesmi nálam is néha előjön , csak én fiú vagyok.

A legjobb módszer szerintem erre ha azt veszed alapul h a legtöbb embert egyáltalán nem érdekli h te éppen mit csinálsz.

Ha meg meg is néznek akkor is kb 2-3 percig jársz a fejükben utána már látnak vmi mást amivel foglalkozhatnak.

Ugyanilyen vagyok, csak 22 éves.

Én is sokszor nem merek bizonyos dolgokat megtenni, mert akkor mit gondolnak majd mások...Ha pl felvennék egy miniszoknyát (most csak egy pl) akkor az jut eszembe, hogy majd megbotránkoznak rajtam, hogy a kis nyuszi fel merte venni. Vagy ha valaki veszekedés van és mondjuk kiállnék magamért, akkor azt gondolnák hogy "de kinyílt a csipája". Tudom t*jni kellene mások véleményére, és nem is lehet megfelelni mindenkinek, de sajnos bennem az az érzés van mindig, hogy "jaj vajon mit fognak gondolni rólam". Pl nem mertem anno olyan suliba jelentkezni amibe szívem szerint akartam volna (óvónői) mert ismerve a rokonokat rögtön jöttek volna azzal hogy azzal semmire sem megyek stb. Ugyanígy vagyok a párkapcsolattal is. Még nem volt semmi komolyabb kapcsolatom, de ha összejönnék valakivel akkor elkezdenék f*kázni , meg leszólni, tuti nem tetszene nekik az aki nekem tetszik...Áhh sokszor olyan boldogtalan vagyok, de ezt kívülről nem mutatom, úgy teszek mintha semmi bajom sem lenne, de közben meg legtöbbször belül annyira ki vagyok készülve...

Ó én is ilyen vagyok csak fiatalabb vagyok mint te jól jöttek ezek a tanácsok tehát nem vagyok egyedül ó szoval szerintem hogy ezt leírtad több embernek is segítetél:)

ja és az én tanácsom pedig az hogy Ne érdekeljen hogy mások mit gondolnak a buszmegálóban várakozva is van néhány ember aki azt nézi hogy mit csinál a másik és nem is gondol róla nagyon semmit csak nics jobb dolg mert mondjuk várja a buszát kébzeld el azt hogy azért bámulnak téged mert csodálnak ez hülyeségnek tűnik de nálam be jött nekem ezt tanácsólták de nem rossz hiszen tényleg azt nézi hogy mit csinál éppen az az ember más szóval meg csodálja hogy éppen mit csinál az illető szerintem máris máshogy hangzik hiszen ha várunk pl a fagyizónál vagy a boltban,busz megben akkór szerintem majdnam mindenki ezt csinálja nézi a másikat mert nics jobb dolga.

Az önbizalom és a saját magad elfogadása érdekében ennyit kell tenned: Beállsz egy nagy alakos tükör elé(biztos van a hálószobában), és alaposan megnézed magad. Mi az, ami tetszik. Mondjuk a hajad szép hosszú, jó a színe, és fényes. Szép formája van a szemednek, teltek az ajkaid, hosszú a lábad stb.. Illetve az önbizalmat valamilyen szinten át lehet venni másoktól is(nekem mondjuk sikerült).

Az pedig, hogy milyen mértékben foglalkozol más véleményével, szerintem valamilyen szinten be van programozva az ember személyiségébe...