Éreztétek már úgy, hogy szólni sem tudtok semmihez, csak bambulni meg nézni, annyira ki voltatok idegileg?

17/L vagyok.Nagyon sok problémám van,most nem szeretném elmondani,hogy mi,családi ügy.Most nagyon ki vagyok.Kb. két hete alig eszek,fogytam,hányingerem van,csak a problémáinkra tudok gondolni,meg kilátástalanság... : ( Na jó elmondom mégis...A szüleim elváltak már régen,anyával élek,van egy nővérem,de van családja,a barátja családjánál lakik.Édesanyám özvegyi nyugdíjas az előző férje meghalt,nincs munkája,mert gond van a lábával,nagyon lassu,b.unkó módon viselkedik velem...Kiskoromban volt neki egy barátja,aki vert engem,meg őt is,elitta a pénzét,stb...Édesapám se nagyon foglalkozik velem,anya csúnyán beszél,kiskoromban is olyan dolgokért bántott,amik miatt nem is kellett volna(pl.véletlenül kiborult az asztalon egy pohár víz),mindig azt hajtogatta hogy minden az én hibám,most megint van egy barátja,aki szintén elcigarettázza és elissza a pénzét,holnaptól itt lesz nálunk...Van egy barátom 5 hónapja,de ő is alig foglakozik velem mostanában........A nővéremék családja is nagyon szegény,pedig éjjel nappal dolgoznak.....Igazából nem tudok mit tenni,lényeg az hogy folyton egyedül érzem magam,már sírni sincsen kedvem,nincsenek barátaim,nem szól hozzám senki...Most teljesen magam alatt vagyok...Pedig jólesne egy ölelés,vgy valami,..áh...