Mi a véleményed a férfiak nők viszonyáról a mai világban? Szerinted hogy tekint egy nő egy férfire és a férfire a nőre? Mi lehet a különbség most és mondjuk 20-30 évvel ezelőtt?

akaratgyenge, munkakerülő, ital- és rajzfilmfüggő emebrtől mit várhat el az egyik illetve a másik fél?

a mai társadalomból kihaltak a régi erkölcsi normák.

ezért menekül mindenki az egyedüllét vagy a "dugd és dobd" irányba.

Nem a nők vagy a férfiak változtak, a társadalom, a családok helyzete és az elvárások változtak meg.

Szerintem ez nem 20-30 évre tehető, hanem többre, de ez olyan bonyolult kérdéskör.

Nincsenek olyan elvárások, mint régen, nem kell házasságot kötni, könnyű válni,minden sokkal szabadabb, az más kérdés, hogy ez lehet, hogy árt, sőt biztos, a családok szét vannak zilálva, nincs a szülőknek tekintélye,ez is több ok miatt lehet, messze élnek egymástól a családtagok, akár másik kontinensen, az emberek nem érdeklődnek úgy a másik iránt, ott dögölhet meg valaki az utcán, senki sem megy oda hozzá megkérdezni mi a baja, városban főleg, szóval ez hosszú.

Akkor a nők is dolgoznak, nem lehet ugyanazt a légkört otthon megteremteni, mintha csak a családdal kellene foglalkozni, ez ugye azért van mert meg se lehet élni egy fizetésből.

A gyerekek sokáig tanulnak, sokáig vannak eltartva, régebben 8 osztály, szakmunkásképző, irány a meló volt 90%-ban a menetrend. Kapcsolatból házasság lett, abból baba, nem volt ilyen fogamzásgétlás mint most, nem szabadott össze vissza kefélni - mármint el is volt várható - de ezért sem. Ezek mellett akkor is voltak alkoholisták, falu ringyói ésatöbbi, de ezeket volt, hogy annyira kiutálták, hogy be se tehették a lábukat már az utcába, mindenki köpködött, most meg celebeknek hívják őket és istenítik. A család kohézió is nagyobb volt, nagyobb az egymásra utaltság, akkor nem pattognak úgy az emberek. Mint most, hogy látszólag szabadabb a légkör. Csak ugye ez visszaüt abban, hogy sok a magányos, sok az idegbeteg, akik valamilyen pótcselekvésben találják meg magukat, vagy a látszólagos vígaszt a problémáikra, pedig lehet, hogy csak fel kellene néha hívni az anyját, megkérdezni hogy van. Stb.

Valószínűleg én vagyok szerencsés...Fiatal vagyok,24 éves,de házas,gyerekkel,környezetemben a barátaim szintén házasok,vagy évek óta együtt vannak a párjukkal. Szerencsés vagyok,mert válást sem nagyon láttam a környezetemben,csak boldog házasságokat(persze mindegyikben vannak/voltak gondok anélkül nem élet az élet,de alapvetően boldogok), férjem ugyanígy..

Szerintem itt azért érvényesül valamennyire,hogy hasonló a hasonlót keresi.

Szóval nem hiszem,hogy aki akarja,az a mai világban nem tudná megtalálni a harmóniát,ugyanúgy,mint 20-30évvel ezelőtt...Csak a kulcs,hogy akarni kell megjavítani,nem pedig eldobni azt,amiről tudjuk,hogy jó.

Változik a világ, kár ezen sopánkodni.

Ma több lehetőségük van az embereknek.

Tanulásban, munkában, utazásban.

Dolgozhatsz külföldön, mehetsz, ahova akarsz a világban, míg 30 éve nem ez volt.

Nem lettek kevésbé érzelmesek az emberek, ugyanúgy vágynak szerelemre, csak lehet, hogy tovább keresik. Mondjuk nem mennek hozzá az első fiúhoz a szomszéd utcából, aki nyolcadikban elvitte őket motorozni.

30 éve ez volt, mindenki hozzáment az első barátjához, huszon egy-két évesen szült, aztán élt, ahogy élt.

Most kinyílt a világ, az embereknek van választásuk.

És élnek vele.

Ez van!

Nem kell ezen nyafogni, van jó oldala is.