Külföldi férfi? Belevágnátok egy olyan kapcsolatba, ahol a másik fél nem magyar?

Attól függ, hogy milyen a jelleme. Ha mondjuk elfogadja a nemzetiségemet, szokásaimat, érdeklik a vágyaim, érdeklődési köröm, családom akkor igen. De ha nem mutat fikarcnyi érdeklődést arra, hogy megismerje a nyelvemet, kultúrámat, szokásaimat akkor elkerülném magasból.

Egyik barátnőmnek van egy román párja, hát...2 év alatt nem jutottak el odáig, hogy a srác 3 ép szót megtanuljon magyarul. Már ki van jelentve, hogy gyereke születése esetén románul kell vele beszélni, és csakis abban a román városban lakhatnak, ahová a srác valósi. Na nekem ennél több nem is kellene, ott hagynám mint a sza.ró macskát.

Egy normális értékrendű külföldivel meg nem lenne semmi bajom...

21-L

Itt él-e Magyarországon? Mert ez is fontos! És ezt nem írtad.

Nem a nemzetiség alakítja a személyiségedet. Attól, hogy nem magyar, lehet rendes is és semmire való is. Az én férjem külföldi, itt él Magyarországon. Csodálatos ember. Nekem egy percig sem jutott eszembe, hogy azért, mert külföldi nem lehet jó a kapcsolatunk. Pedig előtte is volt egy külföldi párom, na ő egy semmirekellő alak volt.

Az én férjem már elég jól beszél magyarul. Annak ellenére tanulja a nyelvet, hogy szeretnék 2 éven belül egy másik európai országba költözni.

Mivel nem írtad, hogy itt él-e, szerintem érdemes átgondolni, hogy ha külön országban éltek, nehezebb fenntartani a kapcsolatot. Illetve ha itt is él, fontos kérdés, hol képzeli el a jövőjét, itt? Ha nem, akkor te hajlandó lennél-e költözni? Ha nem is az ő országába, de egy másikba?

én belementem...

1. barátom orosz volt, de kiskora óta itt él.

sajnos nincsenek mély érzései, az érzelmi intelligenciája nagyon alacsony...ilyeneket mondott nekem, hogy akkor vagyok aranyos, mikor ő kínoz (csikál, csípked, lefogja a kezem stb.).

szakítottunk(most már azt mondom, hál' égnek).

utána összejöttem egy másik orosszal. ő nagyon sokkal idősebb volt nálam. először minden oké volt, udvarias, művelt, szolidan elegáns...

állítólag találkozókat szervezett üzletembereknek dél-európa szerte...mindenesetre sokat utazgatott.

aztán voltak fura dolgai, nem értettem pl. hogy minek van kés az övtáskájában stb (véletlenül vettem észre). meg egyszer elszólta magát, hogy katona volt....és az is fura volt, hogy nem látszott rajta, de mindig volt pénze venni nekem ruhát, volt, hogy vett aranygyűrűt "csak úgy".

mindenesetre szakítottunk, de még most, 3 hónapja is keres.

aztán most akar járni velem egy ukrán srác...elmentem hozzájuk, és megmutatta a pisztolyát amit itt nem lehet kapni O.o... aztán mesélte, hogy már majdnem volt börtönben :/

meg az egyetemen is van 1 lengyel srác, de róla még nem tudom, mit "rejteget".

rám mindig a külföldiek hajtanak, közülük is a zűrösek...mondjuk lehet hogy azért, mert félig szerb vagyok.

magyarokkal is próbáltam járni, de köztük is a balhésak kerestek.

pedig én nyugalomra vágyom.

21/L

12:59 vagyok még

előnye:

- gyermeked legalább 2 nyelvet már fog beszélni

- mindkét kultúrával megismerkedhet, kamatoztathatja a javakat

- ha beszéled a nyelvét, tökéletes nyelvi gyakorlat a számodra

- az én férjem olyan helyről származik, ahol még érték a család, az igaz kereszténység, így egy tisztalelkű, jóindulatú, külsőségektől mentes, családszerető, dolgos ember mellett élhetem le az egész életem

hátrányát: nem tudok írni

Ja és nigériai a férjem.

26/N

"esetleg japán, mert még az ő kultúrájukat ismerem, és nincs nagy különbség"

Hát ez érdekes kijelentés, szerintem meg a japánok kultúrája igen sokban különbözik a miénktől... Ahogy a kínaiaké is. Nem tudom, te milyen szemszögből vizsgáltad őket, hogy ezt kijelented...

Nem olyan szélsőségesek, mint mondjuk egy arab, de azért közel sem olyanok, mint az európaiak, elég a szokásaikat megnézni...

Engem idéztél, szóval válaszolok :)

Lehet, hogy kicsit merész kijelentés volt tőlem, és inkább úgy fogalmaznék, hogy az általam elvárt kultúrához nagyon hasonlít. Megvannak a hagyományos nemi szerepek, de nem esnek olyan szélsőségekbe, mint mondjuk a közel-keleten, az ünnepeik, családmodelljük, nyelvük hasonló (természetesen nem az írásukra gondolok, de kiejtésre/nyelvtanra is az), és nem utolsó sorban nagyon szeretik a magyarokat. Az egyetemen, ahova járok, több japán is van, és mindig nagyon megtalálom velük a közös hangot, sok kérdésben egyezik a véleményünk.