Szerinted mit kéne tegyek ilyen helyzetben? Teljesen tanácstalan vagyok.

4éve vagyok együtt a párommal. 2évig minden szép és jó volt,de most is vannak szép napok,de sajnos már nem az igazi.Tisztelem őt mint embert, szeretem őt mint barát, de félek hogy nem vagyok már belé szerelmes... Másokat irigylem hogy milyen szép és boldogok együtt, mások piros ködöket látnak maguk előtt,én meg úgy érzem magam ilyen fiatalon mint aki már megvan házasodva. Nagyon sokat találkozunk, nap mint nap szinte, de persze mindig megbeszéltük hogy most akkor próbáljunk szünetelni.... volt 1-2 hónap is hogy nem találkoztunk,nem is beszéltünk, utána kibékültünk és 2hét után megint jöttek a veszekedések / ütögetések.. Igen sajnos néha elvetjük a sulykot, és ütögetjük is egymást (A párom persze nem a teljes erejéből,meg én is próbálom türtőztetni magam) De sajnos ez a fájdalmas igazság. Félek szakítani vele,mert egyedül maradok, egy barátnő,egy barát, egy testvér sincsen akihez mehetnék, akivel eltudnám feledni gondjaimat. Még magányosabblennék nélküle, és ő is így érez szerintem. De akkor most mi legyen? én azt szeretném hogyha kötöttségek nélkül lehetnénk,de nagyon jó barátok,de persze ez lehetetlen az ő részéről.Kb 4x szakítottunk már pár hétre,de mindig hiányoztunk egymásnak. Úgy érzem én ebből akapcsolatból sose fogok tudni "megszabadulni" mert a magány,az egyedüllét mellett nehéz kordában tartani magam, s újra össze jövünk....De így viszont lehet boldogtalan vagyok,de így is úgy is....

L :(