Lányok, kell egyáltalán a szerelem? Miért? Miért nem elég 1 "megfelelő" rendes-normális-megbízható nem bűnronda srác?

utolsó kettő! így van!

Kell a szerelem:D 8 éve vagyok együtt a párommal. 2 éves a kislányunk. Addig a pontig, amíg meg nem született, olyanok voltunk mint a friss szerelmesek. Aztán valahogy elkezdett kopni az érzés, és egyszer csak azt vettem észre, hogy nem vagyok szerelemes a páromba, nem tudom azt mondani neki, hogy szeretlek. Rettenetes érzés volt. Azt hittem már soha nem érezhetem azt az érzést a gyomromban. Hogy már nem fogom soha olyan szépnek látni őt. De egy éves korában sajnos 3 hónapra külön voltunk, de nem szakítottunk, csak neki el kellett utaznia 3 hónapra. Először jól viseltem, de az utolsó hónapban hirtelen rámtört az érzés, nagyon hiányzott. Megjegyzem, attól, hogy a szerelem elmúlt, minden jól működött, jól elvoltunk, működött a szex is, nem volt hangos szóváltás, de hiányzott az érzés a gyomromból, mikor megcsókolt. Valahogy eltávolodtunk egymástól. Ahogy az utolsó hónapomat töltöttem nélküle, rettenetes kínzó érzés tört rám. Vágytam az ölelésére, a csókjaira, hogy mellettem aludjon, ránéztem a képeire és újra szépnek láttam. (Tudom, pasira nem mondjuk, hogy szép, de nekem akkor is az)Aztán végre találkoztunk. Azóta megint dúl a szerelem, úgy mint régen:D

Kell és kész! Legalábbis nekem. De persze az is kell, hogy rendes legyen és normális. Meg olyan, akire felnézhetek, aki mellett biztonságban érezhetem magam és aki nagyon szeret. Nem is adtam ennél alább és most azt mondom, megérte rá várni.

Ilyen alapon elég lenne nappalra a szülők, testvérek, unokaöcs/unokahúg, éjjelre meg a kezem. Mert szerelem nélkül az atyaúristennel sem.

Hogy kell-e? Neked kell-e, hogy lélegezz?

Nekem volt 2 olyan kapcsolatom is, ahol nem volt kölcsönös a dolog: egyik esetben én nem indultam eleve szerelemmel, másik esetben az exem nem volt szerelmes soha. Mindkét kapcsolatom hiba volt. Az első esetben azért kínlódtam, mert nyomasztott a helyzet, hogy képtelen vagyok azt érezni amit a másik, a végére már fizikailag undorodtam. Pedig pont azért mentem bele, mert racionálisan "megállapodtam" magammal, hogy jó lesz ez így nekem, rendes a pasas, normális és megbízható. A másik esetben pedig iszonyú kiszolgáltatott voltam érzelmileg, hiszen mélyen, tiszta szívből szerettem a páromat, aki viszont csak kedvelt, ugyanúgy ésszerű alapon volt velem, hogy végre talált egy rendes, aranyos lányt, aki még csinos is és jól is érzi magát vele, kényelmesen elvan mint a befőtt. Rengeteget tanultam ebből a 2 esetből. Főleg azt, hogy ha nem kölcsönösek az érzések, az előbb-utóbb mindenképp a kapcsolat végét jelenti, mert a későbbi mély szeretet-kötődésnek a kezdeti szerelem az alapja, bárki bármit is mond. Pár év múlva a szerelem elmúlik, de ha nem szerelemmel indul egy kapcsolat eleve, akkor soha nem lesz olyan erős az érzelmi kötelék, mintha simán csak úgy megyünk bele egy kapcsolatba, hogy kötünk egy jó bizniszt.