Mi volt a legfájdalmasabb dolog amit édesanyád vagy édesapád mondott neked?

Apám mondott pár szép dolgot.

pl: egoista p*csa, undorítóan hazug mint az anyja, arogáns

(csak mert ne támogatom őt az alkoholizálásban és inkább anyának adtam igazat,hogy pakolja ki a házból)

De ami a legjobban fájt apámtól: "Te nem vagy az én lányom!"

Anyám munkahelyén dolgoztam az egyik nyáron, ott az volt a szokás hogy délben felmentem hozzá enni, mikor oda értem hallottam hogy a kolléga nőinek beszél rólam(az ajtó mögött álltam). Szánalmas xarnak nevezett, se..fejnek és hü.ének. Mondott még cifrább dolgokat is csak már nem nagyon emlékszem rá. Egyébként éjjel nappal ordibál velem, ma már rá jöttem hogy ezt élvezi(mármint hogy engem utálhat) ezért aztán ráhagyom, most már rezzenéstelen arccal hallgatom a napi ordibálásait.

Apám legcsúnyább dolga amit mondott nekem az az, hogy miért játszod a hülyét? Ez ugyan nem tűnik nagyon sértőnek, de 7-éves gyerekként elég rosszul esett. Tehát kb 7-től 14.-éves koromig bármit kérdeztem apámtól, a válasz az volt ne játszd a hülyét! Miért játszod a hülyét? Te hülye vagy!:) Na szóval fontos dolgokat tanultam a szüleimtől:)

Rossz olvasni, hogy egyes szülők mire képesek. Az én családomban ez a hangnem elképzelhetetlen, azt hittem ez máshol is így van.

Anyu igaziból egyszer bántott meg. Találtam az utcán egy kiskutyát és hazavittem. Amikor anyu meglátta közölte, hogy "vidd innen ezt a rühes dögöt!!!" (Végül addig lehetett nálunk a kutyus, amíg nem találok neki gazdid és egy hét múlva volt gazdija.)

Apu egyszer azt mondta, hogy tőlem nem kérdezi meg, mert biztos nem tudom. Tényleg nem tudtam, mert messze állt tőlem a téma, de rosszul eset, hogy esélyt se adott.

Az apám, nem támogatva őt az alkoholizálása miatt csinált balhéban közölte, hogy jobb lett volna, ha ott hagynak a kórházban. Évekig súlyos beteg voltam... Volt több, ehhez hasonló is, de ez fáj mindközül a legjobban.

23L

Milyen ocsmányul csúnya vagyok...

Egy képet mellékelek.

Nem akarok felismerhető lenni, de nagyjából...

Nincsenek bőrproblémáim, soha nem voltak.

Mégis... az anyám rondának tart.

Nem igazán esik jól.

Pedig már nem vagyok gyerek.

[link]

"Te tetted földönfutóvá a családot."

(Azóta is csak pislogok ezen, mert soha semmit nem kaptam tőle, viszont amit csak lehet segítettem...)

21.22,

tudod az a szörnyű az egészben,hogy hiába kaptam/kapok más visszajelzést az ellenkező nem képviselőitől, mégis valahol nagyon mélyen beleégett a lelkembe az, amit mindig hallottam az anyámtól. Azt hiszem vannak sérülések, amiket nem lehet feldolgozni. Vagy szerintetek elég egy élet a gyermekkori sérülések feldolgozásához?