Elegem van már mindenkiből, miért kellett anyámékban is csalódnom?

Szoktam mondani,hogy anyósom nem jön a gyerekhez,meg el sem viszi.Állandóan azt kapom,hogy aki meg elvinné,annak meg nem adom.Ma már mondtam neki,hogy a nyáron ott volt 3-4x majdnem egy hetet.De én miért nem megyek el a fiammal.Mert építkezünk,meg örültem,hogy nagytakaríthattam.Múlt héten volt a férjem szülinapja,12 év óta először jöttek el.Eddig mindig mi mentünk.A férjem délre ért haza.Ez volt az első probléma.A második,hogy délután a háznál volt egy kis dolgunk.Mondtam,gyertek el,legalább vigyáztok a kicsire.Ők nem,inkább hazamennek.1 hét után ma derül ki,hogy ők megsértődtek,mert mi kipateroltuk őket és abból csak a hülye nem értett,amit mondtunk.És amúgy is miért beszél így velem a férjem és el ne merjem mondani neki,mi miről beszélünk,mert megint leugatja őket.És miért volt ez a múlt hét végén,mert ők minden programjukat elhalasztva eljöttek,meg nagyanyámat is visszavitték az otthonba,ő meg ilyen.A nagy program arról szólt,hogy semmit nem csináltak volna.Nagyanyámnak örültek,hogy visszament.Nála is szembe megy a csíz,a háta mögött meg az utálkozás.Komolyan elegem van,hogy senkinek nem jó ahogy csinálom.Eddig az volt az álmom,hogy lesz egy családi házunk,ott évente legalább 2x a nagy család összegyűlik.Anyám utálja anyósomat,a férjemre fúj a családja,most már anyám is ilyen.És mindenki között én vagyok a villámhárító.Ha a férjem meg elmondja a véleményét anyáméknak,akkor meg úgy megsértődnek,többé tájunkra sem jönnek.Elvárja mindkét szülő,hogy csak mi menjünk,mi utazzunk.Másik kérdésük meg,hogy miért nem épül már a ház.Szívem szerint elköltöznék valahová olyan messzire,hogy évente csak 1x jöjjünk haza és legalább nem ugatnának bele a dolgainkba.