A családom "nem ereszt el", még mindig kiskorúként kezelnek, nincsenek igazan nagy személyes jogaim! Mit tegyek? 18F

Pl. azt, hogy ezt így szó szerint nekik mondod el. És minden alkalommal, amikor elindulsz szórakozni NEM engedélyt kérsz, hanem azt mondod, hogy "Sziasztok, most megyek, majd jövök valamikor. Telefonom van, kulcsom van, nektek is szép estét..." És ha elindulsz, nem állsz meg vitatkozni, sem végighallgatni a véleményüket, sem megmagyarázni, hogy miért szeretnél elmenni. Az első néhány alkalommal azért ne hajnalban menj haza, de folyamatosan told ki az időt.

Sajnos, az ilyen totálisan értelmetlen korlátozással nem tudsz mit kezdeni, mint hogy azt teszed amit te jónak látsz, és nem kezdesz róla vitatkozni.

Más kérdés, hogy "aki a zenészeket fizeti, az rendeli a nótát." Magyarán, ha eltartanak a szüleid, ha elvileg sem állsz készen arra, hogy önálló életet kezdj, akkor könnyen megkaphatod az "amíg a mi kenyerünket eszed..." kezdetű közhelyet. Szóval határozottság, kitartás, és...némi diplomáciai érzék sem árt.:-))

Hasonló a helyzet itthon is, bár én a nővér vagyok, nem a kicsapongani vágyó fiú.

Öcsém úgy oldotta meg a fent vázolt helyzetet, hogy megtanult mindent, szépen kikészítette a leckéjét az asztalra, elmosogatott, kiteregetett, porszívózott, ímmel-ámmal letörölgette a port a lakásban, vett egy csokor virágot, beállította az asztal közepére egy szép vázába, megvárta anyukámat, aki hatra ért haza, adott neki egy puszit, majd lelépett, és csak hajnali négykor jött haza. A telefonját lenémította, kulcsa volt...

Azóta nem kell engedélyhez folyamodnia. (De azóta nem is mosogat, ha elmegy.) A szokásos párbeszéd közte és édesanyám között:

- Hová mész?

- Valahová.

- Kivel

- Valakivel.

- Mikor jössz?

- Valamikor.

- Na de mésig...

- Majd. Sziasztok!

Látod, megoldható. Persze az anyukák halálra aggódják magukat, de ezt majd apukád fogja elviselni, nem te.

Azért abba az egybe szerintem jogosan szól bele anyukád, hogy az alkalomra felszedett csajokat ne az ő házában dugd - már bocs. Más, ha a barátnőd lenne normálisan, de az jogosan zavarja, hogy te minden héten más idegent akarsz felvinni (akik nem túl erkölcsösek, így nem is túl megbízhatóak) Ebben az egyben igaza van. Én elég szabadelvű vagyok, de azt én se engedném meg, hogy minden hétvégén más gyanús alakok jöjjenek ki a fürdőszobámból.

Amúgy meg ha akkor, amikor volt barátnőd, tudtál határozott lenni, légy most is az. Leteszed otthon az asztalra, amit kell (tanulmányi eredmény, segítség a házimunkában + tisztelettel beszélsz hozzájuk) aztán fogod magad és elmégy. És abban sincs semmi, hogy megmondod, hova mégy, és mikor érsz kb. haza.

Jártam ilyen nyámnyila sráccal, qrva kiábrándító volt, hogy neki 19 éves létére "10-re haza kell mennie, mert az anyukája azt mondta". (Most nem azt mondom, hogy pofázzon vissza otthon és ne segítsen semmit - de érted az átmeneteket, nem???) A szülei jól rá is telepedtek, és szétszedtek minket végül.

14:38

Miért jártál egy nyámnyila sráccal?!