Mi volt az utolsó szó, mondat amit a nagymamádnak, nagyapádnak mondtál mielőtt elhunyt?

Amit nagymamám is felfogott, és még válaszolni is tudott rá: én azt mondtam neki, hogy "ne félj, megkeresik, hogy mi a baj, és meggyógyítanak". Erre Ő azt mondta, hogy úgy érzi, ezt már nem lehet.

Ezt követő napon diagnosztizálták a gyomorrákját, ami már olyan előrehaladt stádiumban volt, hogy nem is műtötték meg. Két napra a beszélgetésünkre rá intenzívre került, fél oldala lebénult, nemsokra rá pedig itthagyott bennüket. :'(

Talán arról hazudtam épp,hogy mennyire imádok egyetemre járni arra a szakra(amit kezdettől utáltam és ott is hagytam már),és hogy minden a legnagyobb rendben.Büszkeség látszott a szemén(amúgy vak volt már,az elméje sem volt már rendben évek óta),mégis ez egy tiszta pillanat volt még vele.

Hamarosan elhunyt.A jósnőtől tudtam meg.

Kb. 2 héttel előtte volt hozzá az utolsó szavam, egy elköszönés. Amikor bekerült a kórházba, anyuék nem engedtek be hozzá, hogy megkíméljenek... Ennek már 3 éve, de sokszor gondolok arra, hogy minden másképp lenne, ha még itt lenne köztünk.

17/L

Az anyai nagypapám halt meg először a nagyszüleim közül. Ővele a névnapomon találkoztam utoljára, mikor náluk jártunk. Akkor nem tudtam, hogy utoljára látom... Rá úgy másfél-két hétre lett rosszul, szívinfarktust kapott és beállt az agyhalál, de még úgy egy hétig kómában volt. Anyám nem engedte, hogy bemenjünk hozzá az intenzívre, mondván: majd ha jobban lesz! Mikor meghalt, akkor mondta meg, hogy már nem tért volna magához, hisz az agyműködése leállt... Hát ez egy plusz szúrás volt nekem. :( hogy miért gondolta anyám azt, hogy én ezt nem tudom felfogni 13 évesen.

Az apai nagypapám halt meg másodiknak. Konkrét dologra nem emlékszem, amit mondtam neki. Ő is kórházban halt meg, nem igen volt magánál már... Öregkkori elgyengülés. De tudom, hogy utoljára engem látott az unokái közül, még visszamentem a szobájába és ránéztem. Talán éreztem, hogy többé nem látom...

Az apai nagymamám halála volt a legrosszabb, mert őt éreztem legközelebb magamhoz. Mégis mikor már tudtam, hogy meg fog halni, nem látogattam olyan gyakran, mint tehettem volna... Nem bírtam. Másfél héttel a halála előtt láttam. Megszorítottam a kezét és néztem, mondani nem mondtam semmit. Csak azt bánta szegény, hogy az egyik unokatesóm, a legidősebb unokája cs*szett meglátogatni, pedig vagy 2 hónapja betegeskedett, mikor meghalt... És annyi ideig nem jutott el hozzá az a szemét unokatesóm, pedig 2 km-re lakott a falujától...