Kinek mikor (hány éves korában) lett normális vagy jó a kapcsolata a szüleivel?

Ez nekem is így volt,de ez érthető mert felnőttek lettünk.

40 körül.

Nekem mindig is jó volt a kapcsolatom a szüleimmel; nem voltam/vagyok lázadó..

Én 21 vagyok sosem beszéltünk meg semmit egymással és most se, bár elég komplikált az én ügyem mert anyukám még csak 37 szóval mikor felnőttem ő is gyerek volt apukám nem volt, most már őt is ismerem és szeretem de vele se olyan a kapcsolat ami érthető, így a nagymamám nevelt aki meg régimódi így senkivel nem tárgyaltam soha, most anyum még mindig olyan gyerek mint volt szóval a kapcsolat bár jó, sőt jobb is mint legtöbb helyen mert szinte barátnők vagyunk de magánügyeket soha nem ebszélek meg velük. 22/L

azért írtam 22/l-et a végére mert januárban leszek 22 :)

Sosem volt rossz kapcsolatunk, de kétségtelenül sokat változott (jó irányban), mikor saját családom lett (29-30 éves koromban).

Nekem a mai napig nem jó.Sohasem volt az..

Nekem elváltak a szüleim, amiért szerintem egyértelműen anyu a hibás. Ezért ezt sosem bocsátottam meg neki, ő is érzi. Szóval nem túl jó a kapcsolatunk. Apuval mindig jó volt, de sajnos ő már meghalt. Csak anyu maradt nekem, de hát ő elég érdekes ember. Már újra férjhez ment, és nyíltan meg is mondta, hogy van új családja, és nekem ebben nincs helyem. Sokáig haragudtam rá emiatt is, de most már ezzel megbékéltem. Őt ilyennek kell elfogadni, és kész. Azt tudomásul kell vennem, hogy rá nem igazán számíthatok, szerencsére a házasságom jó, szóval nem vagyok egyedül. Anyut azért gyakran látogatom, hetente, kéthetente, és igyekszünk jó képet vágni egymáshoz. Most vagyok 35 éves. Az unokákat szereti, csak nem túl gyakran. Fényképen nagyon édesek.