A szülői szeretet hiánya csak nála vezetett a drogokhoz? Bővebben lent!

Én elég jómódú családból származom, de a veszekedések, késsel fenyegetőzések mindennaposak voltak 8-13 éves koromig.

2 éve drogozom.

A barátomat az apja kis kora óta nem keresi, a nevelőapja pedig brutálisan bánt vele (nem jól csiszolta le az ajtót ezért beleverte a fejét a járólapba 14évesen), az anyja 18 éves korában utcára tette a pasija miatt, azóta drogozik, most 27 éves (amúgy jelenleg saját háza van, jól fizető állása és szerető barátai).

Engem apám lelkiterrorban nevelt fel, soha nem mondta vagy mutatta ki a szeretetét vagy, hogy büszke lenne rám (pedig mindig jó tanuló, sportoló voltam). 21 éves vagyok és 3éve menekülök (én dolgozok, autót tartok fent, háztartást vezetek és szintúgy vannak barátaim).

Ha nem akar segítséget akkor nem tudtok mit csinálni.

Sajnos ha képes lesz elfogadni(mert ugye ezeket feldolgozni képtelenség),szóval minimum elfogadni azt, hogy neki nincs családja,és értéktelen semmire kellőek a szülei,addig nincs belőle menekvés neki!(de már ez sem történik meg,ha pl fizikálisan már nagyon függő lesz a különböző anyagoktól).

El kell fogadnia azt,hogy nem változtathat a szülein,viszont ne is várjon már tőlük semmit.Ne ábrándozzon róluk,ne szeresse őket.Nem is kell őket gyűlölni sem.

Ha ő benne meg van a szeretet és az pl egy életcél,hogy saját családot alapíthasson,és belássa,hogy a szülei hibáit,ő majd sose kövesse el a gyermekei szemében,az akkor nagyon jó dolog lesz.Na de addig mi lesz vele?

Mondjuk a leírásod alapján nem tűnik szuicidnak,vagy olyannak,aki bántaná a környezetét,vagy agresszív lenne...De sajnos vannak olyan fogyasztók,akikből kiváltja a drog az agressziót.Hiába bánja meg az illető,a fizikális bántalmazást nem lehet visszacsinálni.

Nekem volt egy gyógyszerfüggő barátnőm,piált is rendesen.Súlyos személyiségzavaros volt(kb 3-4 pszichiátriai diagnózissal,detoxtól kezdve a terápiánát a zárt osztályig mindenhol volt már az évek során),és állandóan azzal takarózott,mentegetőzött, hogy őt a szülei tették tönkre. Egy idő után már kevés volt a segítségem,s beláttam rajta nem lehet segíteni...Adtam neki elég időt,de sose változott.Képes volt undorító dolgokat csinálni,de ezt nem sorolom.(nekem is a mindennapjaim elmentek rá,vártam a csodát,mindig segítettem neki...aztán bumm,inkább hagytam a f*nébe őt)

Amikor már a mindennapos az aggodalmad érte Kedves Kérdező,én azt mondom ne keresd a társaságát.Nem tudom ő fenyegetőzik-e valamivel,de remélem arra nem kerül sor,hogy fenyegetőzzön(pl öngyilkossággal,vagy bármivel!).

Ja és hozzáteszem nekem konkrétan anyám elmebeteg,apám pénzt adott mindig szeretet helyett de nagyon durván!Tönkretette anyám a kamaszkorom és még most 24 fölött is próbálja pusztítani az idegeim,de már le tudom nyelni a békát is.Nincs az az isten,hogy vele éljek újra!

Számomra a menekülés annyiból áll,hogy még messzebbre költözöm majd külföldre 2-3éven belül:)És az,hogy fel tudtam mérni mi a normális és mi nem,és próbálok odafigyelni arra,hogy ne essek bele abba a hibába amibe a szüleim.

Nálam a menekülés abból áll,hogy elköltöztem szer

Szóval megvan mindene amiért egy átlag ember egy életen dolgozik, de neki 23 évesen anyucika puszikája hiányzik? A Maunyika sóba való történet. Kár, hogy megszűnt!

Hallottál már olyanról aki agresszív alkoholista állat mellett nőtt fel és ember lett belőle? Ha csak egy ilyenről is tudsz, máris érted miről beszélek. A fickót ugye nem szeretik. Hát ő vajon kit szeret? Akiknek pokollá teszi az életét? Nézd meg, te "csak" egy barátja vagy, de szereted, aggódsz érte. Ő mit is tesz? Sajnáltatja magát, mert jó világában nem tudja, hogy még mit próbáljon ki. Húzzon el egy gyárba szalag mellé, menjen albérletbe, hó végére örül annak is, hogy lik van a v@logán.