Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Miért érzem úgy hogy eltávolod...

Miért érzem úgy hogy eltávolodtam a családtagjaimtól, az anyámtól?

Figyelt kérdés
17 éves vagyok, lány. Konkrétan nem úgy távolodtam el tőlük, mert egy házban élek 1 lány tesómmal és az anyámmal és beszélgetni is mindig szoktam velük úgy mint máskor, nem is veszekszem többet velük mint szoktam, az sem gyakran fordul elő. Inkább lelekileg érzem ezt. Nem is olyan régen még minden részletbe beavattam főleg Anyámat, megbíztam benne, tudtam ha segítségre van szükségem Ő(k) mindig ott van(nak). Mostanában azonban már nem érzem így. Jó kérdezek ha valamit nem értek, de olyan kérdéseket már nem teszek fel neki(k) amik pont a legjobban érdekelnek, inkább a neten vagy a barátokkal beszélem meg. Ezek mind az élet komoly és nagy kérdései. Mi lesz belőlem, munka, stb... Most kezdtem el életem álmának megvalósítását, mert van egy álmom amit el szeretnék érni. Jó anya segít, pl vesz bérletet meg ilyenek hogy eljárhassak arra a helyre, de egyszerűen már nem osztok meg vele részleteket, inkább azt mondom ha kérdezi mit csináltunk, hogy: Ja, jó volt. Régebben mindent kitárgyaltunk, megbeszéltünk. Most is inkább az Én hibámból nem beszélünk már annyit. Inkább azt vettem észre magamon hogy megyek a saját fejem után, hajtom az álmaimat, a bajaimat ha vannak megpróbálom magam megoldani, nem akarok segítséget. Miért van ez? Nemrég még lelki társam volt a családom, ma már inkább csak teher, amit el kell viselnem még nem lesz annyi pénzem hogy elmehessek külön lakásba, ahol egy kis időre külön lehetek tőlük, amikor úgyérzem most magányra van szükségem, ami mostanság elég gyakori. Nem értem miért idegenedtem el tőlük, néhány hónap alatt mikor Ők semmit sem változtak, inkább Én. Lécci segítsetek a válaszaitokkal! Egy bizonytalan lány.
2011. okt. 28. 23:33
 1/1 anonim ***** válasza:
Szerintem teljesen normális ez az érzésed, közeledsz a felnőtté válás felé amikor már leválsz a szülőkről, annyit azért megtehetsz hogy nem annyit mondasz hogy jó volt hanem kirészletezed egy kicsit hisz azért kérdezi mert érdekel és így is rossz lesz neki hogy a kicsi lánya felnőtt :) Ezt lehet kontrollálni, mármint hogy hogy mondasz el dolgokat. Az is természetes hogy a barátokkal beszélsz meg dolgokat a szülők helyett szerintem addig nincs gond amíg a barátaid nem tudnak többet rólad mint az anyukád pl, és ha így is megbeszéltek dolgokat akkor inkább örülj hogy meg lehet vele, mert ritka az ilyen!! És nem elidegenedtél csak önállóvá akarsz válni saját élettel. Ha külön leszel akkor majd érezni fogod hogy nem állnak messze tőled csak kellett az egyedüllét, de azért ne hajszold minden áron az elmenést főleg ne hangsúlyozd neki még ha veszekedtek se mert gondolj bele, 18 évig veled volt jóban rosszban nehéz lesz neki "elválnia" tőled.
2011. okt. 28. 23:50
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2020, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info@gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!