Most mit mondjak neki? Én már eldöntöttem.

Én azt mondanám, hogy itthon maradok Drágám Veled és a közös gyermekünkel!

Mi van, ha mégis bajod esik? Mit mond majd a gyereknek évek múlva, hogy mi lett az apjával? Hogy elment háborúzni, ahelyett, hogy velünk maradt volna???

21/N

A bátyám is katona, ő is menni akart a pénz miatt külföldre, de beszélt egy felettesével aki volt többször kint és az elég volt hogy meggondolja magát.

Nem csak az a baj, hogy ha véletlenül meghalsz, hanem az is ha egy teljesen más személyiség jön haza, akivel nem lehet együttélni és elválok esetleg.

Ha eldöntötted, már nem hiszem, hogy túl sok mindent tudnál még ehhez hozzáfűzni...

A pénz vonzó lehet, a legtöbben ezért is vállalnak be ilyen "küldetést". Azt hiszem mérlegelni kell a nyereség és kockázat elemeit. Olyat nem állíthatsz, hogy nem fogsz meghalni. Senki sem azért megy, mégis előfordul és az is, hogy nem hal meg, hanem nyomorék marad.

Egy válaszadó írta, hogy a személyiséged is megváltozhat. Bizony ez is benne van a pakliban.

Akkor kellett volna ezt meglépned, mielőtt családot alapítasz...de ez a hajó már elúszott.

Én nem beszéllek le, ha ezt érzed életcélnak, a sors legyen veled. Soha nem lenne nyugtod, ha erre vágysz és nem tudod valóra váltani...

A legjobbakat kívánom! És térj haza egyben, lelkileg is.

Te mi a csudának házasodtál meg, ha az ifjú feleséged és a 10 hónapos babád mellől elvágyódsz az afgán csihipuhiba???????

Itt valami nagyon nincs rendben....

Te most már nem magadért vagy, hanem TE VAGY A CSALÁDFŐ!!! Megértetted ezt ott a házasságkötéskor? A családfő nem lép le és hagyja cserben a pici babát meg az anyukát, most van a legnagyobb szükség Rád!

Mi a baj? A feleséged GYES-beteg? Sokat sír a baba? Miért nem velük akarsz lenni???

Ne haragudj, nem bántani akarlak, de ezt egész egyszerűen nem értem...

:(

(nő vagyok persze)

Részemről ha elmennél soha többet nem akarnálak látni. Ha neked ennyire nem számít a család, a párod, a gyereked, nincs benned semmi felelősségérzet felőlem mehetnél, de nem várhatnád el hogy az áldásomat adjam...

28 éves családapaként másként kellene gondolkodni...