Rossz dolog, ha egy házasságban a gyerek születése után szokássá válik, hogy a felek úgy szólítják egymást, hogy apa és anya?

Az ágyban mindíg édesem vagyok, meg ha kettesben vagyunk. Ha a gyerek hallótávolságon belül van, akkor anya-apa a megszólítás.

Édesapám úgy köszön anyukámnak hogy: Hello mama!

Amúgy tényleg óvatosnak kell lenni a gyerek előtt, ezt saját káromon tanultam meg, mint a "Cica, megjöttél" válaszoló.

Szokta látni a kicsink, hogy az apjával szájrapuszit váltunk.

Jó egy hónapig mindenkit szájon akart csókolni!

Szerintem igen, bár nem hinném, hogy csakis ezen múlna a házasság megromlása, kihűlése...

Annyira bénán hangzik, mikor a nők apázzák a párjukat, én olyankor mindig elbizonytalanodom, hogy a saját apjáról beszél vajon??? :)

Ja a másik pedig, hogy ez az érvelés, miszerint azért anyázzák/apázzák egymást, hogy a gyerek is azt tanulja meg, hát ez egy akkora baromság, hogy nem igaz!

Akkor mostantól nagyiznom, meg Jani papáznom kellene a szüleimet, meg Mamáznom és Laci papáznom a párom szüleit, vagy mi???

Mert érdekes módon attól, hogy én Anyának és Apának szólítom a saját szüleimet, a gyerekeimnek teljesen természetes, hogy ők a Nagyi és a Jani papa. És ugyanígy a párom szüleivel is, én Kati néninek hívom az anyósomat, de a fiaim számára ő a Mama és ebből még sosem volt semmi gubanc. Mi ezt szépen megbeszéltük és kész.

Ilyen alapon miért ne fognák fel a gyerekek, hogy a szüleik csak számukra Anya és Apa, mások számára meg Gizi és Pityu.

Ennyi. Nem kéne hülyének nézni a gyereket...