Csak én nem bírom végig nézni sírás nélkül?

"Engem nagyon meghat.Lehet azért mert tudom milyennehéz egyedül gyerekkel,akit minden vasárnap látom sírni az apukája után.Pedig ,csak, Ausztriában dolgozik."

Ne nézzétek már gyereknek a másikat. Valamit valamiért. Bezzeg az osztrák fizetés jól jön mi?

Nem vagy túlérzékeny, csak kicsit naív.

Tényleg az a baj ezzel, hogy nem mutatják meg a másik oldalt. A másik meg, hogy tényleg ők választották. Soha nem értem meg azokat az embereket, akik a hazát választják a családjuk helyett. Ráadásul úgy, hogy az nincs is igazi veszélyben, és ők kreálták maguknak a háborút.

Inkább nézd meg John Lennon Happy XMas (War Is Over) videóját. Nagyon könnyű elképzelni, milyen megható, ahogy hazatér, akit szeretsz. Ezzel mindenki tud azonosulni.

Sokkal nehezebb elképzelni azt, milyen lehet, amikor a gyereked a karjaidban hal meg, amikor bármelyik családtagod taposóaknára léphet, amikor rádgyújtják az iskolát, mert lány vagy, és tanulni szeretnél, amikor tíz katona erőszakol meg, miután megölték a családod - én ezen sírok, és ez háborít fel.

Köszönöm a lepontozást.

És igen jól jön az osztrák fizetés,főleg ebben a csóró országban.Itt majdnem mindenki fent akatt a katonákon.

De a gyerekeket is nézzétek már ahol még tiszta érzelmek vannak.

Bennem inkább dühöt ébreszt,hogy van olyan ember aki elmegy pénzért gyilkolni,miután cisnált pár gyereket,és a családját itt hagyja kétségek között,hogy egyáltalán haza megy e élve.

Nekem ez nagyon visszataszitó,ha valakinek családja van,akkor az legyen az első helyen.lehet mondani,hogy dehát apénz meg blabla bla ,de nem,akkor sem.Ráadásul pl a magyar katonák ha jól tudom egy féléves misszió alatt 2-3 millió ftot keresnek,ez havi fél milliót jelent MAXIMUM.. Ennyit egy gyárban megkeresek németországban a szalag mellett..

Én elhatároztam, hogy nem bőgök, de nem tudtam megállni.

Maga a katona, ha ezt választotta, engem sem hat meg nagyon. De a gyerekek reakciója igenis megható. Vajon felfogták, mikor elment az apjuk, hogy talán végleg ott is marad? Mert most, hogy visszajött, egyik-másik reakciója, (pláne a kicsiké) tényleg szívszaggató.

Lehet, hogy én is naiv vagyok, de én igenis tudok örülni más örömének, még akkor is, ha amerikai. De akkor is, ha magyar, muzulmán, északi vagy déli. Tökmindegy. Itt gyerekek kapták vissza apjukat (egy időre).

Johny hazamegy a háborúból, meglátja Sam, a kisfia, és boldogan ölelik egymást. Milyen megható...

Eközben Afganisztánban a kis Abdullah egyedül bóklászik a romos utcában, ahol egykor a háza állt. Egyedül van. A szüleivel, és testvéreivel egy amerikai katona végzett. Johny-nak hívták...