Másnak is vannak ilyen szülei, mint nekem? Hogy viszonyulnátok az ilyen szülőkhöz?

20 éves vagyok, az egyetem miatt élek még itthon. Gyerekkorom óta visszahúzódtam a családtól, nem hiába... Akárhányszor kiülök az étkezőbe enni velük vagy kiülök a nappaliba, mikor ottvannak, folyamatosan csak beszólogatnak és kritizálnak. Ha a sikereimről beszélek (pl a nemrég letett nyelvvizsga), akkor is elrontják a kedvem, direkt beszólogatnak. Evésnél is mindig találnak olyan témát, amitől az étvágyam is elmegy.

Ma pl elkezdték a régi családi videókat nézegetni. Először nem akartam kimenni, aztán mégis odatévedtem. Megláttam az imádott kutyámat, akit "eltakarítottak az útból", mert nem bírták, azt hittem, ott rögtön összerogyok a sírástól és a fájdalomtól, ezen 10 év alatt sem tudtam túltenni magam, mintha a legjobb barátom halt volna meg és nem tehettem semmit, legbelül magamat okolom érte. De a szüleim mindig csak gúnyosan kinevettek ezért és nincsd bűntudatuk sem, hogy megöltek egy ártatlan állatot, így tartottam magam. Aztán a cicámat álltak neki terrorizálni, de most, ennyi idősen már őt meg tudom védeni és felléptem ellenük.

A videónál nem kellett 2 percet ott állnom, máris nekiálltak cseszegetni. Régen úgy néztem ki, mint egy anorexiás, beteges, gyenge voltam (17 évesen derült ki, hogy liszt- és laktózérzékeny vagyok, akkor már önszántamból mentem orvoshoz, mert a szüleim tettek rá, lerendeztek annyival, hogy "tápos"). Csúnya gyerek voltam, ezt meg is jegyeztem a videó előtt, erre apám: hát most se vagy szebb, nehogy azt hidd. Gondolhatjátok, egy lánynak az apjától ilyet hallani?! Aztán egy 5 perc nézés után láttam, hogy anyám már akkor is egy hárpia volt, egy jó szava nem volt az 5 perces videó alatt a két gyerekéhez, ezt is megjegyeztük a húgommal. Aztán erre apám, hogy nekem sokkal mocskosabb "pofám" van, mint anyámnak, és hogy én egy ostoba, buta ember vagyok, hiába járok akármilyen egyetemre (érdekes mód a család barátai lassan többet adnak az én véleményemre, több apám korabeli is nyíltan állítja, hogy sokkal értelmesebb és szélesebb látókörű vagyok, mint a szüleim, akiknek csőlátásuk van). Elmondott apám ott helyben mindennek, a végén elmentem már onnan, mert nem bírtam hallgatni a mocskolódást, és akkor még nekem van "mocskos pofám"?! A videó alatt folyamatosan csak azt beszélték, hogy mennyivel jobbak voltunk akkor, mint most. Persze: régen elhittük az ostobaságaikat, régen hatott ránk az önbizalomleépítő módszerük, régen szó nélkül tűrtük a folyamatos bunkóságaikat. Egyedül az nem tetszik nekik, hogy most megvédjük magunkat és van önálló véleményünk, ami nagyrészt nem egyezik az övékkel. És ezért folyamatos cseszegetésnek vagyunk kitéve. Inkább a szobámban szoktam enni (bár ezért is csak mondogatnak), csak akkor ülök ki a házba, ha a húgommal vagyunk itthon ketten. Akkor olyan nyugodt és békés minden... senki nem lesi, hol köthet belém. Így igazából a nap 23-4 órájában a szobámban vagyok.

Ti hogy viszonyulnátok az ilyen szülőkhöz? Mit gondoltok a fentiekről? Érdemes egyáltalán vitatkozni velük, vagy lépjek le mindig az első beszólásuknál?