Párok, akik együtt éltek a szülőkkel, hogyan oldjátok meg a főzést?

A sózást és a csípősséget meg lehet oldani. Utólag ízesíti mindenki magának.

Nem egészséges több szempontból sem így együtt lakni szülőkkel... Gondoljátok át a dolgot.

Nálunk szerencsére nincs ebből ekkora probléma, mert nagyjából egyezik az ízlése mindenkinek.

Szerintem üljetek le és beszéljétek meg anyósodékkal, hogy legyenek szívesek kicsit kevésbé fűszeresen főzni, mert utólag sózni, borsozni lehet, viszont kivenni a kész ételből már nehézkes.

A mit főzzünk?-re pedig nálunk mindig közvélemény-kutatás van, aki épp főz, az körbekérdezi a többieket, hogy megfelel-e (hogy ne legyen mindig főzelék pl). :)

Nem. Sajnos nem múlik el. Én két hétig bírtam a saját nagymamámmal egy konyhában. Utána elkezdtünk külön főzni.

Én úgy csinálom, hogy csak két vagy háromnaponta főzök. Ilyenkor nagyobb adagot készítek és egy részét megesszük aznap, a többit pedig lefagyasztom későbbre.

A nagyinak pedig (ő is húsos) pedig külön csinálok kis húst bele mindig, amivel az ő adagját fel lehetett tuningolni.

Ha ő főz, akkor pedig mindig megbeszéljük, hogy akarunk-e majd belőle mi is enni és ha igen a válasz, akkor próbál kicsit alkalmazkodni. Két felé veszi az adagot és külön ízesti...

Fontos, hogy ő is belátta, jobb ha nem erősködik. Persze ehhez volt nálunk is több veszekedés, durcáskodás. Volt hogy három napig egy falatot sem voltam hajlandó enni, inni, így fejeztem ki, hogy az étkezés irányítását nem adom át...mivel a kisfiam is követte a példám, ez hamar hatott.

Főzöl 2-3 naponta 2-3 napra valót csak magatoknak és kész.

Bár én sose költöznék össze se a saját se párom szüleivel,2 hét alatt legyilkolásznánk egymást :D