Mikori a legrégebbi emlékeitek? Az megrázó vagy valami jó dolog volt, hogy bevésödött?

Az hogy rettenetesen fáj a lábam. Kétoldali dongalábbal születtem és későn műtöttek meg.

Kb két éves lehettem.

Egy darabig a szüleim sem hitték el, csak akkor amikor elmondtam, hogy kik látogattak meg minket, milyen volt a kiságyam, és hogy a nővérem piros és rózsaszín zsírkrétával szívecskéket rajzolt a gipszemre.

2 éves koromig egy szobában aludtam a szüleimmel.

Apukámnak sípolt az orra én pedig rettegtem, hogy egy egér az.

Azt nem tudtam mi az az egér, de valami rettentő gonosz dolognak tartottam.

Nekem 2 éves koromtól van nagyon sok teljesen tiszta emlékem. AZ egyik, mikor tüdőgyulladásos voltam, és jött hozzánk minden nap a nővér injekcióval. Nagyon megrázó volt, elbújtam az ágy alá, szekrénybe, bárhova, mikor meghallottam a csengőt. Nagyon sokáig féltem azután a csengőtől.

A másik ilyen, ugyancsak 2 éves koromból, mikor eltörtem anyukám egy csészéjét, nagyon kibuktam, azt hittem, hogy valami rettenetes dolgot tettem, anyukám alig tudott megvígasztalni.

Meg egy csomó jelentéktelen, de nagyon tiszta emlék. 2 és fél évesen költöztünk el, még arra is emlékszem, hogy milyen ruha volt rajtam aznap, mikor először elvittek az új házba, az illatkora, a munkásokra, mindenre emlékszem. Ugyancsak 2 és fél éves koromból van az első karácsonyos emlékem, pontosan tudom, hogy mit kaptam, emlékszem, hogy mit játszottunk aznap este, a fára, mindenre.

Furcsa, hogy csak 5. osztályos korodtól vannak pontos emlékeid. Nem volt valami traumád gyerekkorodvan?

Azt nem lehet tudni,melyek a legrégebbi emlékeink,mert a kisgyermek még nem érzékeli az időt.Ahogy egy csecsemő sem tudja,hogy éppen mit látott.(nincs időértéke) de az emlék lehet valós,csak későbbi..

Nekem nem tudom mikori a legrégebbi emlékem.De emlékszem olyan napokra amikor apám a karjában visz az óvodába.Emlékszem olyanra is,hogy a tejbárban eszem túros táskát egy pohár tejjel,és utána megyünk az oviba..Még az üzletre is emlékszem hogy helyileg hol volt(már régen nincs meg.a Deák téren volt)

Vannak megrázó emlékeim is.Amikor a hetes oviba levágták a hosszú hajamat,vagy beteg lettem,és az óvónő adott tablettás gyógyszert de vizet nem adott,és nagyon keserű volt.(ma felnőtt fejjel sem tudok bevenni úgy gyógyszert hogy ne törjem 4 felé,és egy csomó vízzel iszom)

De van egy emlékem aminek pontosan tudom a dátumát.

1977.december 11-e. Apám otthon hagyott engem és a nővéremet.Én 5 éves voltam a nővérem 8 éves.

Apám elment a kórházba anyámért mert ezen a napon hozták haza a kishúgomat- Mi otthon ketten vártuk őket,és tévét néztünk.2 csatorna volt akkor még,és fekete-fehér adás.Nem emlékszem a filmre,csak egy jelenetre ami ma is élénken előttem van.

A jelenet az volt,hogy sok vak ember egymáshoz kötve mentek a sivatagban.Az első vaknál kisharang volt,azzal jelezte,hogy jönnek.Egy nő jött velük szembe aki menekült a római katonáktól.A vakok hallották hogy jön,és kérték,hogy segítsen nekik.A nő odament,hogy segítsen,de a vakok elkapták..Hogy ezután mi történt már nem emlékszem,csak arra,hogy sok-sok éven át féltem a vak emberektől..

5 éves voltam amikor apu elvállalta hogy ő készíti el az óvodai madáretetőt közösen csináltuk és nagyon büszke voltam magunkra és mindeninek az óvodában elmeséltem ,hogy azt én csináltam.

Másik emlékem 6 éves koromból van a tesóm születésekor mikor hazavittük én meg a kocsiban folyton csak őt bámultam.