Miért utál a saját családom?

Ilyen az élet. A rosszakat szeretik és díjazzák.

Mindenhol így van.

Szerintem ez úgy van, hogy az ember a legproblémásabb gyerekével törődik leginkább, mert neki van rá legjobban szüksége. Őt kevéssé meri letolni, büntetni, mert jobban fél attól, hogy elveszíti. Közben azért gyűlik benne a feszültség, aminek valahol ki kell robbannia, hát kitölti a "jó" gyerekén. Nem azért mert utálja, nem azért, mert nem szereti, hanem mert a másikkal tehetetlen, és mivel a szülő emberből van, nem tud folyamatosan uralkodni magán.

A másik ok az szokott lenni, hogy mivel az egyik gyerek fölött egyszerűen nincs hatalma, még jobban fél attól, hogy a másik is elkanászodik. Így őt jobban fogja, hogy ne tudjon olyanná válni, mint a tesója.

A szüleid rajtad vezetik le azt a feszültséget, amit a tesód vált ki bennük. Őt viszont nem merik büntetni, mert abban bíznak, hogy a megértő hozzáállás vezet majd eredményre, nem akarnak neki még több alapot adni a linkeskedésre, apukád azért viszi el, mert amíg a kocsijában ül, addig se vesz drogot, addig se bagózik, addig se húzza meg senki egy kapualjban. Téged pedig azért nem visz el, mert valamikor dolgozni/aludni/pihenni is kell. Veled pedig azért szigorúak, mert nem akarják, hogy ugyanoda juss, mint a húgod. Ez volt pszichológiai magyarázat.

Egyébként: ha igaz, amit a húgodról írsz, akkor örülj, mert neked így is sokkal jobb a helyzeted, mint neki. Vedd ki a zabszemet a seggedből, mert egy család sem tökéletes, ezenkívül tanúsíts némi megértést a szüleiddel szemben, mert nem mindig a szülő a hülye. Továbbá, ha olyan önállónak gondolod magad, hogy elköltözz, akkor amúgy sincs szükséged arra, hogy apukád fuvarozzon, nemde? Igaza volt annak, aki azt mondta, hogy ez generációs betegség, 16 évesen mindenki azt hiszi, hogy ellene esküdött össze a világ, amelyben ő az egyetlen angyal. Ez nem baj, majd elmúlik. Viszont ezt az egészet nem kell utálattal azonosítani.