Mit tegyek, ha az apámat nem tekintem az apámnak, csak egy idegennek?

4 éves voltam,amikor a szüleim elváltak,mert apa összejött egy másik nővel(most már van egy 5 éves "gyerekük" is,aki maga az ördög).

Anya 3 év múlva összeházasodott a nevelőapámmal,akit tényleg szeretek.Nem olyan,mint egy apuka,mert bármit kérek tőle,azt megteszi,mindent megbeszélek vele és még soha nem láttam kiakadni semmi miatt.

Az apám viszont teljesen más...Régen még tartottuk a kapcsolatot,de amióta megszületett a másik gyereke,azóta alig találkozunk,havonta párszor,de akkor is csak pár órát,ha ott vagyok mamáéknál és ők is jönnek a feleségével.

De igazából őt már nem is tekintem az apámnak.Olyan,mintha egy idegen lenne.Nem tudok vele miről beszélgetni,alig van közös témánk.Meg abból is elegem van,ahogyan viselkedik.

Nem szereti a nevelőapumat,ezért folyton arról papol,hogy az az ember megvette a szeretetemet és hogy mennyire nem helyes,hogy mindent megvesz,stb.

Oké,lehet,hogy megvette a szeretetemet,de legalább szeretem,nem úgy,mint őt.

Pl. nemrégen volt a névnapom és apától egy csokor virágot sem kaptam,a nevelőapám pedig vett egy nyakláncot és egy új telefont.Mikor apával találkoztam és látta az új telefont,akkor elkezdte mondani,hogy "na,csak nem megint valami új kütyü?!" meg hogy nem érti,miért kell nekem kisebb vagyonokat költeni 2 havonta telefonra.Nem értem,ő nem vett nekem az égvilágon semmit,és aki meg vett,azt elkezdi oltogatni.Nem az ő pénzét költöm,amikor vásárolni megyek,nem értem,miért teszi szóvá folyton,hogy kezeltetnem kéne magam a vásárlás-mániám miatt.

Most fogok ballagni 8.-ból és mondta neki anya,hogy majd akkor ő(mmint apa) fogja fizetni az ő rokonainak a részét az étterembe,anyuék meg fizetik a többiekét,mert nekem jönnek a legjobb barátnőim és a barátom is meg még pár közeli barátja anyáéknak.Apa lehurrogta anyát,hogy ők nem fognak étterembe jönni és hogy az felesleges pénzkidobás,majd ő elintézi az ebédet a kertbe(!),úgy,hogy nem is kell érte fizetni...Ezzel csak az a gond,hogy én és anyu utáljuk az ilyen jaj-de-jó-nagy-családos "bulikat" és nem akarom így ünnepelni a ballagásomat meg anyáék társasága nem is éppen ilyen stílusú ebédeket kedveli,ezért finomat közöltem apával,hogy ezt nem ő fogja szervezni,hanem én és hogyha ez a hozzáállása,akkor nem is muszáj eljönniük.Utána meg elkezdett üvöltözni anyával,hogy én milyen hálátlan és neveletlen vagyok és hogy anyának megnevelni kéne,nem elkényeztetni.

És amiatt is képes volt összeveszni anyuval,mert megtudta,hogy barátom van több,mint fél éve és ezt mi nem közöltük vele és hogy ő nem nézi ezt jó szemmel.Hát pont nem érdekel,hogy ő erről mit gondol...

A felvételi után ott voltam mamáéknál(apa anyukájáéknál) és ők is jöttek és kérdezte,hogy mit jelölök meg elsőnek és én elmondtam neki.Mondta,hogy az tényleg erős suli,de oda szinte csak az "újgazdag,elkényeztetett,sznob szülők gyerekei járnak"(ugyanígy mondta,azóta emlékszem erre a mondatára,ráadásul a barátom és a legközelebbi barátnőim is oda járnak...) és hogy én nem oda való vagyok és lehet,hogy fel sem vesznek.Azt mondtam neki,hogy valószínűleg felvesznek,mert a felvételim nagyon jó lett,de anyáék jóban vannak az iskola dirijével és mondta a nevelőapám,hogy ne aggódjak a felvételi miatt,simán be tud juttatni,ha nem sikerülne egyedül.Tudtam,hogy képes vagyok bejutni önerőből,de jól esett,hogy ha elszúrnám,még van egy második lehetőség is.

Utána apa megjegyezte,hogy többet nézett ki belőlem ennél és később alig beszéltünk.Mama mondta,hogy hagyjam figyelmen kívül,ne figyeljek a megjegyzéseire.

Annyira kikészít,hogy az borzasztó.

Nem értem,mert néha le se sz**,de ha meg beszélünk,akkor előjön belőle a "gondoskodó apa",aki megakarja szabni,hogy mit tehetek és mit nem.Ez nagyon zavar.

Mit csináljak vele és ezzel az egész helyzettel?