Azt olvastam és tapasztalom hogy a fiu gyerekek az anyjukhoz a lány gyerekek az apjukhoz ragaszkodnak jobban. Van ennek valami oka?

Hát... nem tudom. Én lány vagyok, de mindig anyás voltam. Tesóm fiú, ő is anyukánkhoz ragaszkodott jobban.

Szóval szerintem ez sok mindentől függ. Velünk apukánk nem foglalkozott sokat, lehet, hogy ezért nem ragaszkodtunk hozzá. Anyu kitette értünk a lelkét, rengeteget törődött velünk, mindig is ő volt az, akihez bújtunk.

Mondhatjuk, hogy apás vagyok, nagyon egyforma a gondolkodásunk, mindenből tudunk viccet csinálni.

Persze anyával is jó a kapcsolatom, vele inkább a női dolgokat, ruci vásárlásokat beszélem meg.

Nekem egész kamaszkoromig rettenetes volt a kapcsolatom apámmal. Mogorva, mufurc ember volt, aki mindig rajtunk vezette le a feszültséget, folyton kiabált velünk.

Utólag azt kell mondanom, hogy valszinű nem tudott velünk mit kezdeni.

Azóta nagyot fordult a dolog, évek óta együtt dolgozunk, napi kapcsolatban vagyunk. A férjemen kívül ő az, akivel mindent meg tudok beszélni.

Anyukámat nagyon szeretem, de ő valahogy mindig az öcsémet preferálta. Ő a kicsi, meg fiú, tutujgatni kellett, én meg mindig önállóbb voltam meg csendesebb, velem nem kellett annyit foglalkozni.