Anyukám csomót panaszkodik arra, hogy a család nem elég összetartó, hgoy soha nem eszünk egyszerre, nem csinálunk semmit közösen, stb. De ez nem a szülők dolga lenne?
Annyi vitát lefolytattunk már erről anyukámmal... négyen vagyunk a családban, egy nővérem van. Én többnyire itthon vagyok, elég visszahúzódó, begubózódó életet élek. A nővérem pont az ellentétem, állandóan megy a feje után, alig van itthon. Apukám eléggé a munkára koncentrál, anyukám meg túl sokat aggódik mindenfélén.
Az a baj, hogy úgy érzem, olyasmit vár el tőlünk, ami az ő dolguk kellett volna, hogy legyen. Soha nem szerveztek nekünk családi kirándulásokat, nem neveltek minket rá arra, hogy együtt együnk, valahogy nem harcoltak ezért eléggé. Apukám is állandóan külön eszik. Amikor néha leülünk, akkor sem érzem túl családiasnak. Ha a nővérem nincs itthon és hárman ülünk le, akkor meg végképp nem látom semmi értelmét. A szüleim az üzletről beszélgetnek, én pedig ülök csendben. Ha anyukámmal ketten eszünk, akkor meg csak nézzük egymást. Akkor már miért nem ülhetek külön és olvashatok egy könyvet? Megértem, mit akar ezzel az anyuám elérni, de pusztán azzal, hogy biztosítja a külsőségeket, nem ér el semmit. Ha együtt eszünk, akkor is pont ugyanolyan, mint amikor külön eszünk. Én legalábbis így érzem. Valahogy nem érzek semmi családias légkört és kifejezetten idegesít, hogy anyukám egy csomószor panaszkodik erre, mert az semmin nem segít.
A másik a közös nyaralás. A tesóm állandóan elmegy mindenfelé és ha néha elmegyünk valahova együtt, akkor is két nap alatt garantáltan unatkozni és nyafogni kezd. Apukám ilyenkor kiakad és azzal jön, hogy "akkor legközelebb nem jössz, nem kötelező velünk jönni, nem akarjuk ezt hallgatni". A nővéremmel se beszélünk sokat -kb. semmit- de valahogy mégis tök másnak érzem az egészet, amikor ő is ott van. Ha felmerül, hogy hárman menjünk el, akkor mindig kijelentem, hogyha ő nem jön, én sem megyek. Teljesen más, amikor egyedül vagyok, a szüleim elvannak, állandóan az üzletről beszélnek, én azt marhára utálom. Ezt párszor azzal hidaltam át, hogy meghívtam egy régi jó barátomat velünk nyaralni, hogy nekem is legyen társaságom. De azért ezt se kéne mindig...
Nagyon szeretem a szüleimet, de nagyon zavarnak ezek a dolgok. A másik, hogy anyukám egy csomót panaszkodik arra, hogy milyen mogorva vagyok, nem vagyok hajalndó velük beszélgetni. Nem mondom el neki a problémáim. Én úgy érzem, hogy ha őt ezek érdeklik, akkor neki kéne engem megkeresnie, kérdezgetnie. Miért várja el, hogy egy kamasz fiú csak úgy magától megnyíljon?
válasza:Nálunk dettó ugyanez volt míg fel nem nőttünk és nem született egy lány kistestvérünk. Én vagyok aki nincs otthon sose :D bátyám meg aki tökre elvan magába otton és olvas meg gépezik. Erre annyit tudok mondani, hogy elmúlik felnősz és elfelejted jobb lesz mint máskor. tudom addig rossz lesz. De anyudnak sosem lesz elég jó... Sajnos nálunk is ez volt bár én keveset kaptam mindenből mert alig voltam otthon. hány éves vagy? én 22F.
Hidd el anyud csak jót akar és sajnos próbálja rád erőltetni amit neki kéne de társra vágyik mert nem megy neki egyedül mivel te vagy otthon... hát így választása nem volt.Apukád :S hát igen az apukák.... necces téma. De erre majd más válaszol mert az én apum 2 éve elment egy másik nővel... szóval negatívat írnék csak..
válasza:Próbáld meg szorosabbra fűzni kettőtök között a köteléket. Ha nyugodtan elmondod ezt anyukádnak biztosan megérti, és hálás lesz, amiért megnyíltál előtte, és (lehet, hogy akaratlanul is) de megenyhül ezekkel szemben, és anyai ösztönként tesz ellene. De ne úgy mond, hogy "annyit dumáltok a melóról! Már uncsii!" mert akkor jönne az, hogy milyen tiszteletlen tudsz lenni, te az ebből keresett pénzből élsz ilyen jól, ,meg hasonlók. Kedvesen tálald, hogy szeretnél közös programokat, és hétvégén menjetek el valahova, nyaralásnál meg kérd meg a nővéredet, hogy legyen kedvesebb. Játszhattok játékokat, amik rólatok szólnak (pl. mindenki ír magától 10kérdést, aztán megpróbáltok válaszolni. sokat lehet nevetni, és kicsit összeszed titeket.) Tarts ki, mert tesódnak ez pl. nagyon nehéz lesz, mert azt szokta meg, hogy a barátaival van, a családi élet szerintem messze áll, az ő élet terveitől, de próba szerencse!!!!
A kajálással szerintem max. hétvégén lehet foglalkozni. Hét közben egyszerűen nem úgy jön ki. Nálunk u
is ez van. Kistesóm edzésen, nővérem meg én tanulunk, vagy barátoknál vagyunk ilyesmi. Néha összejön, hogy együtt vacsizunk, akkor közös témákat kell bedobni. Nálunk viszont rendszeres, hogy szombaton (néha a vasárnap se fér bele) együtt eszünk. Kell egy kicsi idő, amíg ezt megszokjátok, de akkor rendszeresen kell csinálni, a végén már természetes lesz;)
De szerintem, ha csak kínszenvedés a sokadig ilyen együtt ebédelés, lehet, hogy nem kellene erőltetni. Megszoktátok egyedül. Talán azt lehet még, hogy esténként összeültök megbeszélni, hogy kinek milyen napja volt:)
válasza:Júúújj de jól írod, hogy "nem eszünk egyszerre és nem csinálunk semmit közösen"
Azt gondolom, hogy anyukád a negyvenes évei közepén jár, az a korosztály, akik még úgy nőttek fel, hogy a család legalább egy nap egyszer együtt evett.
Nagyon nagy jelentősége volt ennek! És most nem térek ki arra, hogy milyen gyalázat volt az, hogy a családokat belekényszerítették a 6 négyzetméteres panelkonyhás lakásba, ahol, ha akart sem tudott együtt enni a család. Akkor jött be a divatba a tálcárólevél. jajj, hogy útálom.
Nem csak az együtt evés a lényeg, hanem amíg addig eljut az ember, a vacsorát meg kell szervezni, megvásárolni, elkészíteni, teríteni... ezek mind együttműködést igényelnek, hiszen nem arról van szó, hogy a házi cselcsi megcsinál mindent.
A család összefogása kell egy esti vacsorához is. Én így emlékszem.
Ez egy folyamat, ebbe beletartozik a vasárnapi kirándulás, a család ünnepeinek megszervezése, naygszülők, dédszülők ünnepeinek figyelemmel kísérése, születésnapi, névnapi, házassági évfordulókra küldött jókívánságok küldése, keresztgyereket életének figyelemmel kísérése. ezek mind figyelmet és időt igényelnek, ha ezeket megteszi az ember, idővel észreveszi, hogy sokat vissza is kap belőle. Az biztos, hogy csak panaszkodni nem lehet. Tenni is kell.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!