Mitől van az, hogy a rossz/szomorú dolgoktól nem hatódom meg, pl. : ha elveszítek valakit, az élet meg tovább. De ha valami pozitív dolog történik velem, vagy valami drámai egy filmben, kicsordul a könnyem. Tippek?

Na akkor leírom részletesebben, nem gondoltam, h ennyien írnak. Szóval, ha meghal valaki a családomban, nem tudok sírni. Megvisel lelkileg, de ilyen helyzetben inkább máson vezetem. Pl.: ha egy nigger vagy egy indiai mellém ül a buszon és csak egy apró dolgot is rosszul csinál, büdös, vagy csak hangosabban beszél a telefonon, mint ahogyan normális esetekben kéne, akkor szó nélkül kiütöm. Vagy ha épp ilyen helyzetben vagyok és akkor köt belém valaki, még ölni is képes lennék, de sírni sose. Egyetlen egy negatív helyzetben tudok gyermekként bőgni, ha a múltamra és a gyerekkoromra gondolok.

Ha viszont megnézek egy romantikus vígjátékot és ott van egy szép jelenet, akkor kicsordul a könny. Vagy mikor gondolatban az asszonnyal vagyok, és eszembe jut mennyire szeret és én is őt akkor szintén. Vagy mikor vissza gondolok, hogy milyen jókat játszottam a kutyámmal, mikor még Magyarországon voltam, akkor is.

Az első hozzászólónak csak annyit, hogy ha velem nem történt eddig még rossz dolog, akkor senkivel :) Nem írom le az életemet, mert azt nem akarom, de inkább azt mondom, hogy ha nem jön meg az eszem időbe, akkor nem történik velem jó dolog az életben... :)