Mit tehetnék, hogy mindenkinek jó legyen?

Családi házban élünk 9 hónapos lányom, férjem, anyám nagyszülők és én. Nagyon ház, bőven elférünk, de férjem nem jön ki anyámmal és fordítva, persze mindenkit én kell meghallgassak és békítsek. A férjem nem nagy beszédű, anyám meg szeretné ha a család család lenne. Napokig nem is beszélnek egymáshoz, a férjem soha nem szólt hozzá, max válaszolt a kérdéseire, anyát ez kikészíti, mert ő azt hitte egy szép nagyon család leszünk és tényleg semmibe nem szól bele, azt csinálunk amit akarunk, segít mindenben, de a férjem sokszor levegőnek nézi. Tegnap anyánál betelt megint a pohár, mert férjem egy nyuszit vágot, amiből van bőven több család és anya megkérdezte hogy melyiket, a válasz az volt, hogy az "egyiket", erre anya elvonut a szobájába és mikor újra találkoztunk kitört nekem, hogy már kérdezni sem lehet tőle, meg így kell válaszolni, meg semmibeveszi, egy taknyos kölyök a gyereke lehet, hogy engedi meg magának ezt a hangnemet stb. egyet is értek vele, nem így kellett volna válaszolni, szerintem nem nehez normális választ adni senkinek. Már akkor lecsesztem a férjem, még anya ott volt, hogy miért nem válaszol rendesen és aztán történt a kitörés. Később a férjem bocsánatot kért, mondván, hogy azt hitte egyértemű melyik nyuszit vágja le és nem akarta megbántani, anya egy szimpla semmi gonddal lerendezte, előtte viszont én megkaptam a magamét tőle.

Már nem bírom :( tudom hogy a férjem sokszor nem úgy viselkedik ahogy kell, de miért nekem kell elvinnem a balhét minden alkalommal, már az elején lesögeztem, ha gondjuk van egymással engem hagyjanak ki belőle. Anya túlbuzgó és néha zavaró is, ezt is elmondtam neki, hogy mi is szeretnénk együtt játszani, nem kell minden alkalommal ő is jelen legyen, mert a gyerek alig van az apjával, anya szinte többet látja és vigyázz ra.

Tudom a költözés lenne a legjobb, de én 33 évesen mentem férjhez és minden pénzem ebben a házban van. Miután összeházasodtunk itt építkeztünk és ebbe a házba öltük a pénzünket, most hagyjak itt mindent, mert ők nem egyeznek?

Az a legrosszabb, hogy ebbe a történetbe és lassan az egész életünkből kimaradok én, mert hogy velem senki nem foglalkozik, hogy nekem mi a jó, engem kibékítsen. Lassan arról szól az életem, hogy béke legyen köztük és ez nagyon nagyon rossz. A gyereket nagyon szeretik mindketten, nagyon nehéz igazságot tenni, de így nem tudok élni. Ti hogy látjátok? Mi a megoldás? Volt valaki ilyen vagy hasonló helyzetben?