Van olyan, akik úgy házasodtak össze/ élnek együtt (akár házasság nélkül), hogy elsők voltak egymás életében, de mai napig boldogok együtt?

A tény, hogy te ennyi ideje együtt vagy a pároddal, hogy az első, vele vagy igazán boldog: szerencséd volt, sikerült már fiatalon egy olyan kapcsolatot építenetek, amiben mindkét fél jól érzi magát. Ebben semmi kivetni való nincsen, sőt, nagyon szép.

Nagyon sokan szeretnék, ha az első szerelmük lenne az egyetlen, de ez sajnos, vagy sem, nem így működik.

Mikor először szerelmes lettem, szerettem volna, ha életem végéig tart, de az első pillanattól kezdve nem tűnt reálisnak. Nem azért, mert nem hiszek benne, egyszerűen csak nem ő volt AZ. Ugyanakkor beleszerettem, jól éreztem magamat vele, megismertetett velem egy új világot. Aztán elmúlt a szerelem és vége lett.

Neked ilyen téren szerencséd volt, mert először találkoztál azzal az emberrel, akivel működött akkor és még mindig működik.

Tudom, hogy létezik igazi szerelem, mert azóta már én is megtaláltam azt az embert, aki tökéletes számomra. Nem azért mert hibátlan, hanem mert mindent meg tudok vele beszélni. Az pedig, hogy először vagy sokadjára, azt hiszem, nem mérvadó.

Fiatal vagyok, minket is hajthatna a kíváncsiság, bárkit hajthat. Egyszerűen csak, ha szerelmes vagy, szeretsz valakit, nem mással akarsz új dolgokat megismerni, hanem a pároddal.

Bocsáss meg, hogy nem úgy írok, hogy 20 éves házas vagyok, de remélem, még leszek :)

Mi 8 évig voltunk párban úgy, hogy mindketten elsők voltunk egymásnak. Az után összeházasodtunk, és 5 éve vagyunk házasok, még mindig imádjuk egymást. Körülöttünk már sokan elváltak, mindig elszomorodom ilyenkor, mert ha van is vita a házasságban, meg kell beszélni, amíg csak lehet!

Mondjuk mi csendes életet élünk, mindketten ezt szeretjük, nálunk nem zavart be alkohol vagy agresszió. Lehet, ez is sokat tesz.

Én elhiszem, és gratulálok hozzá, őszintén. És egyáltalán nem tartom elképzelhetetlennek, h ez köztetek örökké így fog maradni, pláne, ha még mindig egyre jobb a kapcsolatotok. Én ezt nem mondhatom el magamról,nem vagyok rá büszke, 19-26 éves koromig rengeteg férfival lefeküdtem (kb 20-25) kompenzáltam, mert túlsúlyos vagyok, viszont szép az arcom... Mikor állandó barátom volt, soha nem csaltam meg senkit. 7 évig bírtam, 7 éve élek a párommal. Tavaly lefeküdtem mással, az első alkalom nagyon jó volt, a második már nem (ugyanaz az ember) többet nem találkoztunk, mert elveszett az újdonság varázsa. Nekem csak egy alkalomra kellett igazán más. A párommal nem annyira jó a szex, mondhatni unalmas, nem egy fantázialény, meg elég kicsi is neki, de attól még szeretem és vele képzelem el a jövőt, és az incidens óta nem kívánok mást.

Fura dolgok ezek. Abban biztos vagyok, ha 100%-osan kielégítő lenne a szex vele én sem csaltam volna meg.

Mindenesetre ettől függetlenül nem tartom elképzelhetetlennek, h ti jól meg vagytok, és meg is lesztek. Hajrá! :)))

34/N

mi 16 éves korunk óta, tehát 12 éve vagyunk együtt. a 7. év után volt egy kis megingásunk, fél évre szét mentünk, mindkettőnknek volt másik kapcsolata. de nem azért mentünk szét, mert kíváncsiak voltunk, egyszerűen csak eltunyultunk a kapcsolatban, és oda vezetett. de nem bírtuk egymás nélkül. szép lassan újra összegabalyodtunk :) de jót tett a különlét, azóta jobb a kapcsolatunk :) mi már örökre együtt maradunk, így kell lennie és kész :)

idősebb ismerőseim közül nagyon sokan vannak együtt gyerekkoruk óta, akár 20-30 éve. valamiért ez mostanában nem megy az embereknek... régen nem volt ennyi válás. és nem hinném, h azok, akik tényleg csak egy emberrel feküdtek le, azok kevesebbek lennének. az életben nem a szex a legfontosabb.