Még sem kellene, hogy rosszul essen?

Szüleimről van szó.Mi összevesztünk a párom miatt,én elköltöztem otthonról,1.5 éve kb.Azóta nem láttuk egymást és tudom,hogy ez csúnya dolog.Sok rosszat tettek velem,ha rá gondolok,elkap a sírás.DE..Szinte minden nap beszélünk telefonon,sőt,el is várják,hogy felhívjam őket és ez jól esik,akármi is történt.(én kerestem őket)Én felhoztam anyumnak,hogy eljöhetnének egy kávéra vagy bármire,erre a válasz:dehogy megyek..kérdeztem,hogy miért,de nem tudott rá rendes választ adni..csak annyit,hogy mert,csak..nekem ez rosszul esett.De azt sem mondta/kérdezte meg,hogy én nem e megyek ki.

Tudom,hogy nekem kéne menni,mert én vagyok a gyereke meg minden,de meg van az okom,hogy miért én hívtam őket nálam.

(röviden)KEresztanyám miatt vesztünk össze,ő kiabállt rám minden rosszat,ordibált velem az udvaron úgy,hogy mindenki hallotta,nem tudom neki ezt megbocsájtani,vagyis inkább a rám rakott szavakat.És anyuméknak a nagy porta fele arányban keresztanyámékkal van együtt és kereszt minden nap kint van,nincs kedvem őt látni.Anyumék tudják,hogy mi a véleményem róla.És keresztanyám befolyásolta a szüleimet....sajnos